Figyelő Online | Gazdaság, Külföld | EP2014 Figyelő interjú
2014. április 19. 21:35

A kaszinókapitalizmus vége

Az EU fellépésének köszönhetően Magyarországon sikerült megelőzni a helyzet romlását – szögezte le a Figyelőnek adott interjúban Martin Schulz, az Európai Parlament (EP) elnöke.
Fotó: PUZZLEPIX/AP

Néppárti kollégája, Joseph Daul részt vett Budapesten a Fidesz választási kampányrendezvényén. Ön nem ment el a szocialisták mellett kampányolni Budapestre. Vajon azért, mert egyáltalán nem látott esélyt a baloldali győzelemre?

– Emlékeztetném rá, hogy még mindig az Európai Parlament elnöke vagyok. Kötelezettségeim és a naptáram sem teszi lehetővé, hogy ilyen eseményeken részt vegyek.

– Az Európai Parlament tavaly júliusban elfogadott jelentésében számos ajánlással fordult Budapesthez, de ezeknek mintha nem lett volna foganatja. Az EUnak beletörött a bicskája a magyar miniszterelnökbe?

 – Nem egy politikus győzelmeként vagy vereségeként kellene szemlélni a dolgot, hanem abból a szempontból, hogy mennyire jól működik a demokratikus rendszer. Hogy az a polgárokat szolgálja-e és az olyan európai értékeket, mint a jogállamiság, az igazságszolgáltatás függetlensége vagy a kisebbségek jogai. Úgy látom, hogy az Európai Parlamentet is ideértve az unió fellépésének köszönhetően Magyarország haladást ért el, vagy legalábbis nem romlott a helyzet. Az európai értékeknek való megfelelés kikényszerí-téséről szóló vita nem ért véget, és folytatódni fog az európai választások után.

– A német kormány és főleg a német szociáldemokraták sokáig azzal áltatták magukat, hogy Európa az együttműködés szorosra fűzésével pozitívan tudja befolyásolni Oroszország Nyugathoz való hozzáállását. Vajon most valamennyien ennek a tévedésnek a levét isszuk?

 – Általában véve úgy gondolom, hogy a párbeszéd célravezetőbb a konfrontációnál, és falak helyett hidakat kell építeni. A világon minden politikai erő, az amerikai republikánusoktól kezdve az olasz jobboldalig szükségesnek tartotta a közeli kapcsolatokat Oroszországgal. Ennek az együttműködésnek voltak pozitív aspektusai. Én személy szerint óriásit csalódtam Putyin elnökben. A Krím elcsatolása törvénytelen és jogellenes lépés volt. Felháborító cselekedet, ami a hidegháború vége óta a legnagyobb biztonsági fenyegetést jelenti Európában. Ennek ellenére még mindig meggyőződésem, hogy a diplomáciai erőfeszítéseket folytatni kell az Oroszország és Ukrajna közötti feszültség csökkentése érdekében. Kétlem, hogy Putyin elnök másképp viselkedett volna, ha Oroszország viszonya fagyos lett volna a Nyugattal. Sohasem fogjuk megtudni, de lépései még nagyobb fenyegetést is jelenthettek volna a biztonságra. Nekünk most lehetőségünk van további, keményebb szankciókra Oroszországgal szemben, a Moszkva és a világ többi része közötti szoros gazdasági szálak és Oroszországnak az energiaexportból származó bevételektől való függősége miatt.

– Ha megválasztanák az Európai Bizottság elnökévé, önnek kellene farkasszemet néznie Oroszországgal. Hogyan lehetne egyáltalán normalizálni a jelenlegi orosz vezetéssel a kapcsolatokat anélkül, hogy az EU feladná a saját elveit és értékeit?

 – Az unió és Putyin elnök közötti viszony kétségkívül nagyon feszültté vált. De változatlanul szomszédok maradunk, és ezzel együtt kell élnünk. Én még mindig az EP elnöke vagyok, ezért korai lenne még konkrét politikai megoldásokat felvázolni. De azt hiszem, sokan egyetértenek azzal, hogy csökkentenünk kell az orosz energiától való függőségünket. Be kell fejeznünk a belső energiapiac kiépítését, és diverzifikálnunk kell az energiaimportot. Az EU energiapiaca széttöredezett. Lényeges, hogy egy hangon szólaljunk meg, ha a külföldi szállítókkal tárgyalunk. Szilárd meggyőződésem, hogy az uniónak és tagjainak nem szabad rövid távú gazdasági előnyökért cserébe kockára tenniük az alapértékeinket.

– Ön a szocialisták és demokraták hivatalos jelöltje a bizottság élére. El tudna képzelni egy olyan szituációt, hogy a szociáldemokraták megnyerik a választásokat, a legtöbb mandátumot szerzik az Európai Parlamentben, és végül mégsem a jelöltjük, azaz ön ül a bizottság elnökének székébe?

– Ahogy egy amerikai gondolkodó mondta: „Nehéz jóslásokba bocsátkozni, különösen, ha a jövőről van szó.” De, komolyra fordítva a szót, a lisszaboni szerződés arra kötelezi az Európai Tanácsot, hogy az európai választások eredményének figyelembevételével válassza ki a jelöltet a bizottság elnökének posztjára. Arra a jelöltre kell esnie a választásnak, aki többséget tud felmutatni az Európai Parlamentben. Az EP szavazni fog a jelöltről, ezért az Európai Tanács rosszul tenné, ha olyasvalakit választana, aki elutasításba ütközhet.

– Még a szocialista frakció vezetőjeként eléggé gyakran bírálta a Barroso-féle bizottságot, főleg a megszorításokra épülő fiskális politika miatt. De mit tenne másképp, ha önt választanák Barroso utódjának?  

– Túl korai lenne még részletes politikai tervekkel szolgálni. Egy dolog azonban biztos. Európának változásra van szüksége. Intézményei és politikái mélyreható átalakításra szorulnak. Új politikákra és kezdeményezésekre van szükség, hogy mindenki számára lehetőségeket teremtsen és helyreállítsa a szolidaritáson és a versenyképességen alapuló prosperitást. Európának más típusú kormányzásra van szüksége. Olyanra, ami az átláthatóságon, a demokratikus elszámoltathatóságon és a parlamenti ellenőrzésen alapul. Európa nem önmagáért létezik, hanem az állampolgárai érdekében. Az unió ipari és tudományos újjászületését tartom a kulcsnak. Nagyobb hangsúlyt kell helyeznünk az innovációra, s az EU-s forrásokat a kutatásra és fejlesztésre kell összpontosítani.

Egy harmadik ipari forradalomra is szükségünk van annak érdekében, hogy fenntartható energiára alapozzuk a gazdaságunkat.

Ez hozzájárul az unió ésszerű módon történő újraiparosításához és minőségi munkahelyek teremtéséhez. Az oktatási rendszereket is meg kell reformálni, és növelni szükséges ezen a területen a beruházásokat.

– Európa szocialista kormányai és pártjai megtalálták a megfelelő válaszokat az olyan politikai kihívásokra, mint a versenyképesség hiánya vagy a munkanélküliség? Úgy tűnik, Olaszországban Enrico Lettának, Franciaországban pedig François Hollande-nak beletörött ebbe a bicskája.

– Hogy milyen tanulságokat vonhatunk le a válságból? Először is, a piac láthatatlan keze nem működik, és erős szabályozói kerettel kell kordában tartani. Másodszor, a politikáknak elsőbbséget kell élvezniük a piacokkal, a munkának pedig a tőkével szemben. Harmadszor, s ez a legfontosabb: a gazdaságnak és a politikáknak vissza kell nyúlniuk a szolidaritáshoz, a társadalmi igazságossághoz, a tisztességhez s a tisztelethez. Az elmúlt három évtizedben a jobboldal és a neoliberalizmus szabta meg az irányt. Egyetlen klikkeléssel másodpercek alatt dollár- és eurómilliárdokat lehet mozgatni a földrészek között, akkor is, ha ennek gyárbezárások vagy egy adott ország közpénzügyeinek az összeomlása a következménye. A pénzügyi piacok kapzsisága és irracionális vadhajtásai kaszinókapitalizmusba torkolltak. A gazdagok gazdagabbak lettek, a szegények még szegényebbek, miközben a középosztály vásárlóereje csökkent, tagjai közül sokan eladósodtak. A szocialisták egy olyan társadalmi igazságot tükröző világért szállnak síkra, ahol az adófizetőknek nem kell hitelintézeteknek mentőövet dobni, miközben a volt bankvezetők pénzzel tömik ki a zsebüket. Szocialistaként meggyőződésem, hogy a javak progresszívebb újraelosztása új gazdasági és oktatási lehetőségeket teremtene az emberek számára. A javak igazságosabb újraelosztása növelné a belső keresletet, és megnyitná az utat a hosszú távú növekedés előtt.

– Sokan Európát hibáztatják a jelenlegi gazdasági problémákért. Egyetért ezzel?

– Európának fel kell hagynia az egyoldalú megszorításokkal, amelyek ahelyett, hogy javítottak volna a bajba jutott országok pénzügyi helyzetén, tovább duzzasztották az adósságukat, mert a gazdaságaik zsugorodtak. Európának egy ambiciózus, hosszú távú beruházási programra van szüksége az innováció, az oktatás, a kutatás-fejlesztés, továbbá az infrastruktúra területén. Egy új politikai kurzusnak ösztönöznie kellene a nemzetek, a népek és az egyének közötti szolidaritást. Előre kellene mozdítania a társadalmi igazságosságot, a munkavállalók jogait, az ugyanazért a munkáért ugyanazt a fizetés elvét, a nemek közötti egyenlőséget, valamint a szociális kohéziót s a környezetvédelmi fenntarthatóságot.

– Ha valami biztosnak látszik, az az euroszkeptikus és Európa-ellenes erők előretörése a május végi EP-választásokon. Mire számít, képesek lesznek a radikális és populista pártok érdemben befolyásolni az integrációs folyamatot?

– Európaiak milliói vesztették el a munkájukat és süllyedtek szegénysorba. Számos kormány az államcsőd szélén állt. Az adófizetők pénzéből tízmilliárdokat költöttek bankok megmentésére, amikor a fiatalok munkanélkülisége példátlanul magas szintre emelkedett. Ahogy a gazdagok s a szegények közötti szakadék nő, a válság megmérgezi az országok, társadalmi csoportok és az emberek közötti kapcsolatokat. A krízis táplálja az idegengyűlöletet s az intoleranciát. Aláássa a demokratikus politizálásba vetett hitet s az európai integráció melletti elkötelezettséget. A válság termékeny táptalaja a demagógoknak és a populistáknak. Ezért az EU-ellenes erők számottevően megerősödnek, de nem lesznek képesek megbénítani az uniós intézmények tevékenységét. Valószínűleg szorosabb együttműködésre kényszerítik majd a többi pártot az Európai Parlamentben.

GYÉVAI ZOLTÁN

 

NÉVJEGY
■ Az Európai Parlament Németországban, 1955-ben született szocialista elnöke futballistának készült, ám egy térdsérülés megtörte kibontakozó karrierjét.
■ 1974-ben, 19 évesen csatlakozott az SPD-hez, a Német Szociáldemokrata Párthoz. 31 évesen egy északrajna–vesztfáliai városka polgármestere lett.
■ 1994-ben választották be az EP-be, 2009-ben lett annak elnöke.
■ Nős, két gyermeke van. Szabadidejében főképp az 1. FC Köln focicsapatának drukkol.