Konkrét bűneseteket említve úgy ítélte meg, a bántalmazott nők igazságszolgáltatás helyett megaláztatást és érzéketlenséget kapnak, a jogalkalmazás szintjén is működik a zsigeri áldozathibáztatás. Gurmai Zita hiányolta az isztambuli egyezmény ratifikálását és követelte, hogy a magyar nők kapják meg a védelmet az erőszak minden formájával szemben. Kormányzati szintű fenyegetésként értelmezte egzisztenciális értelemben például a túlórapénzek visszatarthatóságát megteremtő jogszabály-módosítást.
