A hatalom nem minden esetben törekszik a kultúra elfoglalására, azt azonban nem lehet legyőzni, legfeljebb törekedni lehet annak meghódítására. Jelenleg is ilyen folyamat zajlik a kormány részéről, az alkotói szabadság ugyanis a kultúra egyik legfontosabb éltetője. Hiller István kiemelte, a kultúrát kevesen tudják szépen művelni, azonban ezen keveseknek a munkája komoly és a mindennapokban is érezhető eredményekkel jár.
A kultúra nem csak a tejszínhab a tortán – Hiller István szerint ezt jól mutatja, hogy a dél-koreai K-Pop műfajú zenét nem azért imádják százmilliók, mert tehetségesebbek, hanem mert kultúrpolitikai értelemben erős jelentéstartalommal bírnak. A szocialista képviselő szerint a sushi elterjedése is jól mutatja a kultúrpolitika erősségét, a ’60-as évektől kezdve a japánok „soft power” – „puha hatalom” segítségével igyekeztek megváltoztatni a világháború miatt róluk kialakult negatív képet. A kulturális politikának így az önazonosságtudat, az összetartozás tudatának vonzóvá tétele is a feladata, nem csak a „gyönyörködtetés”.
Hiller István szerint a kultúra „nemzetiességének” kérdésével nem szabad foglalkozni, hiszen akkor máris a kormány játékszabályai szerint gondolkodunk. Látványos az is, hogy már a dohányboltok is „nemzetiek”, a kultúra kérdéskörét így nem érdemes felülről felállított szempontok alapján beskatulyázni.
A korábbi oktatási- és kultuszminiszter elmondta, miniszterségének idején arra törekedett, hogy a kultúrának keretet és terepet biztosítson, valamint a lehető legnagyobb mértékben finanszírozást is. Az irányításnak azonban nem szabad beleszólni a kultúra művelésének részleteibe, ha ez megtörténik, akkor a hatalom szereptévesztésben van.
Az országnak a legszélesebb értelemben kell részt vennie a tehetségkibontakoztatásban, ebbe beletartozik minden művész és mindenki, aki a közművelődésben dolgozik. Ezekbe a munkafolyamatokba a pedig sem minisztereknek, sem a politikának nem szabad beleszólnia.
A szocialista országgyűlési képviselő szerint kormányzati szinten a kulturális költségvetést nem egyszerű elkészíteni, hiszen sosem lesz „elég” pénz. Hiller István szerint a nemzeti költségvetés egészét tekintve igen magas a kultúrára fordított összeg, ez azonban annak köszönhető, hogy óriási épületeket kell fenntartani. Ennek ellenére kell beszélni a kisvárosi művelődési házakról és könyvtárakról is, hiszen ez a közművelődés alapja.
A korábbi oktatási- és kultuszminiszter elmondta, a következő három évben a közművelődésben dolgozóknak 10 százalék, infláció feletti béremelést kell kapni. Emellett ki kell alakítani egy olyan életpálya-modellt, hogy a közművelődés egy megbecsült területe legyen a jelenlegi tudás alapú versengésnek. Ehhez Hiller István felajánlotta tudását és segítségét azon civil szervezeteknek, szakmai szervezeteknek, melyek a közművelődés területén dolgoznak.
Az MSZP választmányi elnöke elmondta, a rendszerváltás óta továbbra is ő volt a leghosszabb ideig kulturális miniszter, erre pedig büszke, minden nehézséggel együtt. Éppen emiatt szívügye a kultúrával foglalkozni, hiszen elképesztő dolgokat tudnak alkotni az ezen a területen dolgozók.