Az MSZP országgyűlési képviselője a kérdés nagy horderejére való tekintettel, történelmi kontextusba helyezte a megvitatandó tárgykört, hiszen itt több mint 800 kastély sorsáról van szó. Elgondolkodtató, hogy a fentiek a teljes nemzeti kulturális örökség mekkora részét képezik.
„Képzeljék el, hogy a magyar állam megalapításától a mohácsi csatáig több idő telt el, mint a mohácsi csatától eddig a pillanatig, az egy hosszabb időszakasz” – emlékeztetett Hiller István.
A mohácsi csatáig tartó kulturális örökségnek pedig még az egyharmadával sem vagyunk tisztában, az Árpád-házi uralkodók korából megmaradt írott források pedig a „nagy egésznek” csupán 15 százalékát teszik ki.
„Ha valaki az Árpád-házi magyar források egészét, mindet, az összeset elolvassa – ami megmaradt –, akkor a 15 százalékát ismeri meg az egésznek. Az 1526 előtti történelmünknek ez durván 35 százaléka” – ismertette az MSZP országgyűlési képviselője.
„Az a kulturális örökség, ami egyébként nem maradt meg, bármilyen furcsa nem a mi nemzeti történelmünk első fél évezredébe pusztult el” – utalt a képviselő arra, hogy a legnagyobb pusztítást a török elleni háborúk okozták.
„Buda visszavívása előtt 25 évvel még megvoltak azok a mennyezeti freskók, amelyeket Mátyás király festetett. Az ajtófélfákon megvoltak még a Mátyás korabeli bejegyzések, vésések, vagy gondoljanak Székesfehérvárra, a nemzeti temetkezési helyre, ami mind a mai napig vita – olyan rombolás történt, hogy csontokat sem lehet összerakni, nemhogy épületeket” – érvelt Hiller István.
Majd a Rákóczi-szabadságharc után a Habsburgok „roppant téves” döntésének eredményeként a váraink döntő többségét felrobbantották. A térképen elhelyezve mindezt, ahol oszmán hódítás nem volt, ott több fennmaradt kulturális értünk van, de ezek döntő többsége a trianoni békeszerződés következtében elkerült hazánktól. Mindezek után egészen megváltozott nagyságrend az, amiről a törvényjavaslat alapján vitatkozni lehet.
A nemzetközi tapasztalatok alapján elmondható, hogy az Egyesült Királyságban létezik olyan modell, amelyben az örökségvédelem kapcsán az állam és a magántőke közös kezelése történik meg. A vitában a „cseh restitutio” is elhangzott, de ez az arisztokrácia eltérő vagyoni helyzete miatt nem állítható párhuzamba a magyarországi helyzettel.
Hiller István emlékeztetett, hogy annak idején, amikor oktatási és kulturális miniszter volt, szintén voltak viták a kultúra finanszírozásával kapcsolatosan – csak más légkörben –, mivel 2007-ben ő is tett javaslatot arra, hogy angol mintára reformálják meg a magyar kultúrafinanszírozás kérdését, amelyben az államnak meg kellene tartania az iránymutató szerepét, de más forrásokat is célszerű lenne bevonni, ha az a nemzeti kultúra erősítését is szolgálja.
A magyar parlamentben az értelmes szakmai és szakmapolitikai vitákat megbénítja a kialakult légkör, ami ennek a törvényjavaslatnak az érdemi vitáját is elnehezíti.
„A Magyar Országgyűlés tartalmi vitáiból eltűnt minden bizalom, a gyanú és a gyanakvás az, ami belengi ezt a termet. Az esetenkénti gyűlölködésből pedig szinte állandósult gyűlölködés lett, ami lehetetlenné teszi, hogy egyik oldalról befogadjanak véleményeket, másik oldalról befogadjanak állításokat” – érvelt Hiller István.
Az ellenzék nem hisz a kormánynak, a kormány pedig nem hajlandó elfogadni, hogy az ellenzéknek ésszerű javaslata lehet.
Az MSZP országgyűlési képviselője a vezérszónoki felszólalásában felvezetett gondolatait egy későbbi hozzászólásban folytatta, amelyben kifejtette, hogy a törvényjavaslatban az „ingyenes tulajdonba adás” és a „vagyonkezelés” két nagyon különböző joghatással bíró ügylet.
„A nem történeti Magyarország összes megmaradt kastélyának sorsáról beszélünk. Én emlékszem olyan vitára, amikor egyetlen egyről vitatkoztunk és beszéltünk, most meg az egész ilyen jellegű állományról” – emlékeztetett az MSZP országgyűlési képviselője.
Ezek a kastélyok meghatározó többsége egykori arisztokrata családok birtokai voltak. A magyar képviselőknek pedig nincs joga egy új magyar arisztokráciát létrehozni, a választópolgárok erre nem adtak felhatalmazást.
A magyar állam érdekével ellentétes, hogy a magyar állam tulajdonában lévő kastélyoknál lehetővé tegye a törvény, hogy a kastélyok magántulajdonba kerüljenek, ezzel visszafordíthatatlan folyamatokat indítana el a kormány.
A vagyonkezelésbe vétel azonban elgondolkodtató javaslat, amelyről érdemes lehet vitázni, hiszen ez bizonyos feltételekkel megvalósítható javaslat lenne.
Hiller István a felszólalása végén elmondta, hogy a tulajdonba adás elutasítandó, a vagyonkezelés lehetősége azonban megfontolandó javaslat, bizonyos garanciák érvényesülése esetén támogatható.
