Orbán azt is állítja: ma 50-60 ezerrel többen dolgoznak a magángazdaságban, mint a kormányváltáskor, és 100-150 ezer fő közfoglalkoztatott van. Ami a versenyszférában alkalmazottak számát illeti, a különbség egyrészt 24 ezer fő, de ami ennél rosszabb, hogy negatív az előjele. Ugyanis a kormányváltáskor 1 828 ezer fő állt alkalmazásban a versenyszférában, az idei első negyedévben pedig mindösszesen 1 804 ezer fő.
Orbán itt úgy tesz, mintha nőtt volna a versenyszférában dolgozók száma és még ehhez adódna a közmunkások száma. Ez azonban nem így van: a kormányváltáskor, 2010 májusában 104 ezer fő dolgozott közmunkásként, ez év márciusában 94 ezer fő.
Ami a munkanélküliséget illeti: a kormányváltáskor 473 ezer aktív munkanélküli volt és 11,1% volt a munkanélküliségi ráta, a ma publikált KSH adat szerint február és április között 496 ezer, tehát 26 ezerrel több aktív munkanélküli volt és 11,5% a munkanélküliségi ráta.
Orbán azt állítja, haladunk az ötmilliós foglalkoztatottság irányába. Az adatok ezt nem támasztják alá.
Orbán elsütötte ismét azt is, hogy a kormányváltáskor az általa vélt 3 650 ezer - 3 700 ezer foglalkoztatottból csupán 2 600 ezer fizetett adót. Ez nem felel meg a valóságnak. Az adóhatóság statisztikája szerint /megtalálható a NAV honlapján/ 2010-ben 4 568 ezer fő adott adóbevallást és ebből 3 526 ezer fő fizetett személyi jövedelemadót, azaz 926 ezerrel többen, mint amennyit Orbán állít. Tehát az akkori foglalkoztatottak közül nem egymillió nem fizetett adót, hanem csak 250 ezer fő, ezek a minimálbéresek. Orbán azt is állítja, hogy nálunk van a legkisebb minimálbér ami egyáltalán nem igaz, még úgy sem, hogy nem vásárlóerő-paritáson, hanem árfolyam alapján hasonlítja össze az egyes országok minimálbérét. A nemzeti konzultáció egyik kérdése azt sugallja, hogy ismét emelni akarja a kormány a minimálbért. Ha ezt megteszik, akkor olyan mértékben emelkedik tovább a munkaerő-költség, hogy nem egymillió új munkahely, hanem egymillió munkanélküli lesz nálunk.
Orbán egyik legveszélyesebb víziója, hogy szembeállítja a gazdaságpolitikában a fogalmazása szerint ipari-termelési központokat és a szolgáltatási központokat. Azt vélelmezi, hogy a szolgáltatás, a turizmus fejlesztése okozza a Nyugat hanyatlását úgymond a termeléssel, az ipari munkával szemben. Ez a gazdaságpolitikai felfogás időszerű lehetett a XIX. században, ma azonban életveszélyes. Az európai országok bruttó hazai termékének ma már jóval több mint kétharmadát a szolgáltatások, a tudomány, az innováció, a felsőoktatás, az egészségügy, azaz a magas hozzáadott értéket képviselő tevékenységek adják. A 2010. évi adatok szerint a magyar gazdaságban a bruttó hozzáadott érték 3,8%-át adta a mezőgazdaság, 31,3%-át az ipar és az építőipar, míg 64,9%-át a szolgáltatások. Tehát irány e tekintetben is a múlt?
Dr. Katona Tamás
2012. május 31. 11:50
A miniszterelnököt nem zavarják a tények
A foglalkoztatottság szárnyalásáról egy tegnapi interjúban azt állította Orbán Viktor: a kormányváltáskor 3 650 ezer - 3 700 ezer ember dolgozott. A KSH munkaerő-felvétele szerint a 2010 április-májusi periódusban /a lakossági felvétel adatait a KSH gördülve, mindig 3 hónapos átlagban közli, ennek az időszaknak a közepe esik a kormányváltásra/ 3 779 ezer foglalkoztatott volt. A ma közölt KSH adat az ez évi február-áprilisi időszakra: 3 811 ezer, tehát a különbség csupán 32 ezer.
