Az egészségügy finanszírozásának két alapvető eleme van: egyik a forrásteremtés, vagyis az, hogy ki és milyen nagyságú forrást biztosít (állam) és ki viseli a finanszírozás terheit (lakosság, állam), illetve a forrásallokáció, amely a források szétosztását jelenti. Az egészségügyi rendszernek három főszereplője van: a beteg (fogyasztó), az egészségügyi szolgáltató (kínálati oldal, kórház), valamint a finanszírozó (biztosító). Az egészségügyi ellátások piacát a harmadik szereplő, azaz a finanszírozó teszi sajátossá, ugyanis ő az, aki átvállalja a beteg pénzügyi kockázatát.
Az egészségügyi ellátások kínálata (adott ágylétszám) többnyire nem illeszkedik a kereslethez (tényleges fekvőbeteg létszám), s az árakat sem a kereslet‐kínálat viszonya határozza meg. Ezek az árak nem is viselkedhetnek piaci árként, hiszen nem tartalmaznak nyereséget, nem fedezik a működési és fejlesztési költségeket. A nyújtott szolgáltatások mennyisége pedig nem a lakosság egészségi állapota által meghatározott szükséglet szerint alakul, hanem a szolgáltatások kapacitása és hozzáférhetősége szerint. Az ország egészségügyi ellátórendszerében egyre súlyosabb válság tünetei mutatkoznak az utóbbi években. Az elmúlt öt év alatt 20-30 % reálérték‐csökkenés következett be a finanszírozásban, miközben az egészségügyi ellátórendszernek alkalmazkodnia kellene a piacgazdasági viszonyokhoz. Az egészségügy, mint finanszírozási probléma egyre nyomasztóbb, és a rendszer lényegéből fakad, hogy ez a probléma spontán nem oldódik, sőt: az élettartam meghosszabbodása, a tudomány és technika fejlődése miatt a költségek folyamatosan növekedni fognak.
Ma a nyomorúságos bérek miatt évente kb. 1000 orvos és még több szakdolgozó hagyja el az országot, a kórházak újra a csőd szélére sodródnak, óriási várólisták vannak, és – zömében - elavult a műszerpark. Meggyőződésünk, hogy ezeket a körülményeket minél hamarabb meg kell szüntetni!
Az MSZP-nek erre az alábbi konkrét javaslatai vannak.
Az alapellátásban ösztönözni kell a háziorvosokat a lakossági egészségmegőrző szűrések elvégzésére, meg kell szüntetni a finanszírozás csökkenését, és el kell törölni a volumen-korlátokat az otthoni szakápolásban, gyógytornáztatásban, hogy minél több beteg juthasson otthoni szakápolói ellátáshoz.
Meg kell állítani az egészségügyi szakemberek külföldre vándorlását. Ennek érdekében az MSZP az egészségügyben azonnali, 50 százalékos béremelést javasol. Be kell vezetni az egészségügyi életpályamodellt. A gyógyítókon kívül az egészségügyben dolgozó műszaki és gazdasági személyzet bérét is rendezni kell.
Átmeneti megoldásként vissza kell adni a nyugdíj melletti munkavégzés lehetőségét az orvosoknak és egészségügyi szakdolgozóknak.
Növelni kell az orvostanhallgatók létszámát és helyre kell állítani a szakdolgozók középfokú képzését.
A várakozási idő lerövidítése miatt támogatni kell a járóbeteg-ellátásban a magánvállalkozók bevonását és ezzel együtt a teljesítmény-finanszírozást az OEP által.
Át kell alakítani a kórházi finanszírozást, a 6 éve változatlan alapdíjat azonnal emelni kell!
Mindezek érdekében azonnal emelni kell az egészségügyre jutó forrásokat, egészen addig, amíg azok a GDP 6 százalékát el nem érik.
Dr. Kovács Tamás
az MSZP helyi elnöke
