Az Isztambuli Egyezmény és a Nők Elleni Erőszak korábbi jelentéstevőjeként szólalt fel Gurmai Zita. Beszédében kiemelt figyelmet fordított arra, mennyi teendő van továbbra is ezeken a területeken. Mint mondta, a nők elleni erőszak egy egyre elhatalmasodó probléma, mely jelentősen visszaveti a női jogok megerősítését. Jól mutatja a probléma nagyságát, hogy az erőszaktevők biztosak benne, nem derül fény tetteikre, így gátlástalanul követik el újra és újra a nők ellen a fizikai és mentális erőszakot.
Gurmai Zita egyetértését fejezte ki az OECD jelentéstevőjével, aki legfőbb célként a nők elleni erőszak megszüntetését jelölte meg, azonban ennek elérését jelentősen megnehezíti az, hogy az ENSZ tagállamai nem tettek megfelelő lépéseket az egészségügy, a társadalmi igazságosság és a háztartásbeli munkák tekintetében. A problémát tehát az országok többsége felismerte, azonban továbbra is hiányzik a megfelelő koordináció a jogszabályi változtatások és a politikai célkitűzések között.
Gurmai Zita az ENSZ Parlamenti Közgyűlésben elvégzett munkájával legerőteljesebben az Isztambuli Egyezmény megvalósítására helyezte a hangsúlyt. A Közgyűlés felé már kétszer tett jelentést, és hamarosan sor kerül egy újabb alkalomra, hiszen 10 éve lépett életbe az egyezmény, ennek eredményeiről pedig meg kell emlékezni.
A szocialista politikus szerint érdemes visszatérni az alapokhoz, amikor a nők elleni erőszak visszaszorításáról van szó, ebben az Isztanbuli Egyezmény szövege segítséget nyújthat. Az ugyanis úgy fogalmaz a nők elleni erőszak definiálása során, hogy „minden nemi alapú erőszakos cselekmény, amely fizikai, szexuális, pszichológiai vagy gazdasági sérelmet vagy szenvedést okoz vagy okozhat a nőknek […], akár nyilvános, akár magánéletben történik” erőszaknak számít. A szöveg továbbá arra kéri az egyezményt elfogadó feleket, tűzzék ki célul a nők pénzügyi függetlenségének megerősítését, a női egyenjogúság egyik fő alkotóeleme ugyanis a nők függetlensége. A nők pénzügyi függetlenségének megerősítése tehát nagyban hozzájárulhat az egyenlőség mellett ahhoz is, hogy egy esetleges bántalmazást követően könnyebben újra tudják építeni életüket. A nőknek szüksége van saját bankszámlára, saját bevételforrásra és önálló adminisztratív jogi személyiségre.
A Parlamenti Közgyűlés és annak valamennyi tagja sokat tett az Isztambuli Egyezmény létrejöttéhez és ahhoz, hogy sikeresen implementálják a tagországok azt saját törvényeikkel összhangban. Ezeket a folyamatokat a Közgyűlés folyamatosan ellenőrzés alatt tartja.
Gurmai Zita fontosnak tartja, hogy az Isztambuli Egyezményt minél több tagország ratifikálja, ezzel megkezdve azt a hosszú küzdelmet, mely a nők elleni erőszak visszaszorításért folyik. Emellett fontos nagyobb hangsúlyt helyezni a figyelemfelkeltésre, a parlamenti vitákra, melyeken nem csak a női és emberi jogokról van szó, hanem arról is, miként lehet az egyezményt és annak céljait megvalósítani.
Mindemellett kiemelt figyelmet kell fordítani az emberek gondolkodásmódjának megváltoztatására, arra, hogy megértsék, miért fontos a nemi egyenlőség, és hogy mekkora probléma napjainkban a nemek szerinti diszkrimináció, mely sok esetben erőszakba torkollik. Gurmai Zita rávilágított: politikai szereplőként lehetőség van megváltoztatni pozitív irányba az emberek gondolkodását, és ellen kell tudni állni annak, hogy a hatalom továbbra is egy nagyon szűk réteg markában összpontosuljon.
A törvényhozó testületeknek változnia kell, nemi egyenlőséget kell mutatniuk, ebben az ENSZ Parlamenti Közgyűlése jó példával jár az egyenlőséget elősegítő szabályozásaival és figyelemfelhívó kampányaival. Sajnálatos azonban, hogy a legtöbb ország parlamentje még messze áll ettől a céltól, Gurmai Zita kiemelte: nem elég beszélni a problémáról, tenni kell annak megszüntetéséért!
