Van az a régi vicc, amelyikben az úriember a feje fölött a farkánál fogva pörget egy macskát.
- Mit csinál, jóember?
- Örömet szerzek a cicusnak.
- Mi ebben az öröm?
- Ebben semmi, majd ha elengedem!
Nagyjából a cicus örömét érezhette Répássy Róbert pénteken, amiért a Velencei Bizottság ezúttal végre először nem azt állapította meg, hogy a vizsgált törvényeket gyakorlatilag az első betűtől az utolsóig át kell írni.
Répássy államtitkár mostani lelkendezése egyébként leleplező erejű, hiszen jól mutatja, hogy az Alaptörvényről szóló tavaly nyári, vagy az igazságszolgáltatási törvényekről szóló idén márciusi VB-jelentésekből ("az új igazságszolgáltatási rendszer sérti az igazságszolgáltatás függetlenségét, és nem biztosítja a tisztességes eljáráshoz való jogot") - sikerpropaganda ide vagy oda - a Fidesz is ugyanazt olvasta ki, mint minden írni-olvasni tudó ember. A rendszer sarokköveit jelentő törvények köszönő viszonyban nincsenek a demokratikus normákkal.
Mi újat tudhatunk meg a VB mostani jelentéseiből? Nem sokat.
Megtudtuk, hogy létezhet olyan törvény, amelyet - ha az nem közvetlenül kapcsolódik a fidesz hatalmi ambícióihoz - a kormánypárt képes nagyjából-egészéből a demokratikus normáknak megfelelően megalkotni. Ilyen a Nemzetiségi törvény.
Megtudtuk, hogy adott esetben a Fidesz beéri annyival, hogy egy intézményt saját embereivel ülteti tele, magát az intézmény működését szabályozó törvényi kereteket elfogadhatóra fazonírozza. Majdnem ilyen az Alkotmánybírósági törvény, leszámítva azt a nem is apró "szépséghibát" (amit egyébként a VB már tavaly is kifogásolt), ami az Alkotmánybíróság hatáskörének elvonása jelent.
Felidézve, hogy a Fidesz tavaly a "sztálini alkotmány" leváltásának szükségével érvelt, amikor a VB által utóbb 30 oldalon kifogásolt Alaptörvényt megalkotta magának, most megtudhattuk azt is, hogy a jogrendszerben itt-ott megbúvó sztálinista örökséget a Fidesz minden gond nélkül felvállalja, és új kétharmados törvénybe betonozza bele, ha az érdekei így kívánják. Ilyen az ügyészségi törvény, ahol a VB-jelentés egyébként a mostani törvényhozást mentegetendő mutat rá arra, hogy a legtöbb kifogásolt kérdés a demokratikus átmenet előtti múlt öröksége. Répássy államtitkár úr, ezt tényleg elismerésnek tekinti?
Továbbá megtudhattuk azt is, hogy egy választási rendszer kicsit olyan, mint a grundfoci: annyi helyen, olyan sokféle terepen játsszák, hogy ha van kapu, labda és játékos, addig nem lehet beleszólni a pálya lejtésébe, amíg a játékosok látványosan le nem gurulnak róla. De azért érezteti a VB is, hogy a pálya lejt, nem is kicsit!
Legalább ennyire fontos azonban az is, hogy a Velencei Bizottság ismét megerősített pár olyan kritikát, amelyek nemcsak a korábbi jelentéseiből, de a demokratikus ellenzéki pártok és a demokratikus közvélemény részéről tett eddigi megnyilatkozásokból is visszaköszönnek.
A mostani jelentések is megerősítik, hogy (függetlenül a végül elfogadott törvény minőségétől) a jogszabályok kidolgozása során a kormányerők gondosan vigyáznak arra, hogy elkerüljék a társadalmi párbeszédet, és különösen ügyelnek rá, hogy a leginkább érintetteket hermetikusan elszigeteljék nemcsak a véleménynyilvánítás lehetőségétől, de attól is, hogy rálássanak: hol, kik és milyen szempontrendszer alapján dolgozzák ki a később 2/3 által kőbe vésett rendelkezéseket. Ebben a Fidesz figyelemreméltó precizitással jár el.
A VB valamennyi eddigi jelentését nézve úgyszintén megállapítható, hogy a Fidesz, amelyik beleszeretett a sarkalatos törvényeibe, mindent ezekbe présel bele: olyan alapvető dolgokat is, amelyeknek alkotmányos garanciákat kellene biztosítania (pl. az igazságszolgáltatás vagy az Alkotmánybíróság függetlensége), meg olyan részletkérdéseket is, mint az egyes vezető tisztviselők juttatása. Az összképet nézve a magyar alkotmányos rendszer jogi szemmel nem más, mint házi barkácsolás: szakmai és esztétikai szabályok nem számítanak, minden a célszerűségnek - Orbán hatalomban tartásának - vannak alárendelve.
A monitoring-eljárás ügyében, amiről Répássy Róbert beszél, nem a Velencei Bizottság fog dönteni, hanem a Parlamenti Közgyűlés. A PKGY - a magyar kormánytól eltérően - kétség kívül figyelembe fogja venni a legtekintélyesebb európai alkotmányjogászokból álló testület véleményeit, ám nem ez az egyetlen szempont, amely alapján dönteni fog.
Vizsgálni fogja például a magyar kormány együttműködésének komolyságát: figyelembe veszi-e a nemzetközi kritikákat, vagy csak úgy tesz mintha, avagy egyenesen lesöpri őket az asztalról. Tavaly nyáron, Szájer Alaptörvényről szóló jelentésre adott reakciója idején még itt tartottunk, azóta a kormány áttért az "úgy tesz, mintha.." taktikájára - lásd még: "pávatánc". Kérdés, hogy ez a hozzáállás változik-e. Vannak arra utaló jelek, hogy a Fidesz már annyira meggyengült, hogy engedni kénytelen a nemzetközi nyomásnak (pl. az elhíresült non-paperben foglalt alapvető elvárások teljesítése révén), de várjuk ki a végét.
A PKGY vizsgálni fogja emellett a médiaszabadság helyzetét is, amelyre vonatkozóan szintén az Európa Tanács (de azon belül nem a Velencei Bizottság) készített jelentést. Bár a médiatörvény módosítása előtt, februárban Navracsics letette a nagy esküt, hogy az ET ajánlásait figyelembe fogják venni, végül ez nem igazán így alakult. Amint arra Neelie Kroes is rámutatott, a 66 ajánlásból alig 11-et vettek figyelembe, és nem is a legfontosabbakat: a médiatanács pl. még mindig kizárólag a Fidesz delegáltjaiból áll.
A kormány a Velencei Bizottságon sincs még teljesen "túl": hátravan az Alaptörvény átmeneti rendelkezéseinek vizsgálata, amely jogszabály - a most elfogadott jelentésekben található utalások alapján sem ígérkezik problémamentesnek. Nem is szólva arról, ha időközben erre hivatkozva vonnának el törvény szerint járó összegeket a legnagyobb ellenzéki párttól.
És ha már a Frattanoló-ügynél tartunk: a PKGY bizony vizsgálni fog olyan kérdéseket is, mint pl. hogy a kormány végrehajtja-e a nemzetközi kötelezettségeit, függetlenül attól, hogy az tetszik-e neki. Az Európa Tanács égisze alatt működő strasbourgi Európai Emberi Jogi Bíróság ítéleteinek végrehajtása ilyen megkérdőjelezhetetlen kötelezettség. Amennyiben a Fidesz-többség időközben nem tesz le arról az egész abszurd tervéről, miszerint parlamenti határozatban tagadja meg az ítélet végrehajtását, ez önmagában is meghatározhatja a monitoring-eljárásra vonatkozó döntés kimenetelét (függetlenül egyébként magától az ügytől).
Végül: a 47 ET-tagállam politikusaiból álló PKGY döntését befolyásolni fogja, hogy általában milyen tendenciákat tapasztal a demokratikus és jogállami normákhoz való kormányzati viszonyulás tekintetében. A Horthy-kultusz erősödése például nyilván kevéssé fogja elbűvölni a német, a francia, az orosz, vagy a környező országokból érkező képviselőket. Nem is szólva az inkább nyilas újságíróként és parlamenti képviselőként, mintsem szépíróként jegyzett Nyírő József Fidesz-politikusok általi ajnározásáról.
Répássy államtitkár úr, ahelyett, hogy a közvélemény félretájékoztatásával próbálja takarni, hogy mekkora a baj, inkább saját minisztereit próbálja rávenni, hogy térjenek vissza az európai értékrendnek megfelelő demokratikus kormányzáshoz. Ezzel biztosan elkerülhető lenne bármilyen monitoring eljárás. Ez lenne a nemzet érdeke, illene végre felismerni!
Harangozó Gábor, az MSZP országgyűlési képviselője
Népszava
2012. június 19. 16:29
A repülő fideszes macska
A monitoring-eljárás ügyében, amiről Répássy Róbert beszél, nem a Velencei Bizottság fog dönteni, hanem a Parlamenti Közgyűlés. Harangozó Gábor szocialista képviselő írása.