Hatvannyolc évvel ezelőtt, 1944. augusztus másodika éjjelén egyetlen éjszaka mintegy háromezer cigányt végeztek ki Auschwitz-Birkenauban. E nap azonban nem csak arra emlékeztet, hogy a fasizmusnak a zsidóság mellett a cigányság is üldözöttje volt.
Amikor a porajmosra, vagyis a roma holocaustra emlékezünk, emlékezésünk elsősorban a múltnak szól. Kell, hogy szóljon azonban a jelennek és a jövőnek is. Különösen a jelennek, amelynek ma ismét része az a kisebbségellenes, szélsőjobboldali retorika, amely egyszer már végigsöpört a Kárpát-medencén, és nyomában csupán a felfoghatatlan pusztulás maradt.
Szélsőjobboldali szervezetek – köztük a parlamenti képviselettel rendelkező Jobbik – nyíltan és következmények nélkül cigányozhatnak. A médiában megjelenő elfogadhatatlan hangvételű híradások, nyilatkozatok, beszédek e napon különös, egyben elborzasztó értelmet nyernek. A hétköznapi gyűlöletet övező közöny félreérthetetlen és logikus, de nem elfogadható következménye a jelenlegi társadalmi-gazdasági helyzetnek. Ezért kell felhívnunk mindenki figyelmét arra, hogy a rasszizmus és a fajgyűlölet sem cél, sem eszköz nem lehet a politika kezében. Ha másért nem, már csak a saját mulasztásai miatt is kiemelt felelőssége lenne a kormányzó pártoknak abban, hogy jogállami eszközökkel, a hatályos törvények betartásával, ha kell, szigorításával gátat vessenek a gyűlöletnek. A demokratikus ellenzéki pártok felelőssége, hogy felhívják a kormány figyelmét a szükséges intézkedésekre.
Nem csak beszélnünk, tennünk is kell tehát azért, hogy az egyenlő elbánás elve, az egyenlő jogok és esélyek, az egyéni szabadság és a mindenki egyenlőségét hirdető demokrácia maradéktalanul érvényesülhessen Magyarországon.
Együttes felelősségünk, hogy meg tudunk-e valósítani olyan közös nemzeti programokat, amelyek a magyarországi romák oktatási-, foglalkoztatási-, egészségügyi és lakáskörülményeinek javítása révén a mindennapos létbizonytalansággal szemben a mindennapos biztonság, végső soron a nemzeti megbékélés irányába hatnak. A roma holocaust áldozatainak emlékét őrizzük, a még életben lévő túlélőket becsüljük és tiszteljük. De ma, amikor rájuk emlékezünk, emlékeznünk kell arra is: a történelem túl gyakran és túl nagy károkat okozva ismétli önmagát ahhoz, hogy szavak és tettek nélkül tűrjük.
Mesterházy Attila
elnök
Teleki László
az MSZP elnökségi tagja
