Miközben az idei évben többször volt hirtelen felhőszakadás, a vizet megfogni képes létesítmények hiányában, elsősorban a Dél-Alföldön, most is jelentős aszályos területek vannak. Látva az időjárás átalakulását, nem a csodára kellene várni. Ideje lenne végre a sokszor megígért, de soha be nem tartott vízgazdálkodási és víztakarékos öntözési fejlesztéseket széles körben megvalósítani. A mezőgazdasági alapokban még lenne is rá bőven európai uniós forrás, mégis alig százezer hektár az öntözött terület hazánkban. Világosan látszik, hogy az aszály elleni megoldások megvalósítása nem csak pénzügyi kérdés.
A beruházások elmaradásának legfontosabb oka a hibás agrár- és birtokpolitika. Ezekbe a költséges beruházásokba csak akkor mernek a gazdálkodók belevágni, ha kiszámítható tulajdoni körülmények vannak, és olyan szabályozó, ösztönző agrárpolitika, mely segíti a nagyobb területeken megvalósuló beruházásokat. A mai agrárpolitika éppen ezzel ellentétes hatású.
Nem csoda, hogy érdemi fejlesztések csak a kiválasztott óriásbirodalmakban valósulnak meg. A Lázár-féle mezőhegyesi, Csányi-féle bólyi vagy a Mészáros-birodalom kivételével nem történik szinte semmi az aszályosodó körülményekre való felkészülés terén.
Ez nem agrárpolitika, ez a politikai hátország kiszolgálása, melynek következtében az aszályosodó időjáráshoz alkalmazkodni tudó kiválasztottak tovább folytathatják a többiek bekebelezését, maguk alá gyűrését. Uradalmak és zsellérek világa épül újra.
Pedig lehetne mit tenni, még források is vannak hozzá, csak az akarat hiányzik. Vagy talán akarat van, de az nem a magyar vidékről, a segítségre szoruló gazdálkodókról szól, hanem a teljes uralomról, ahol jobb, ha a haverok kezében van minden. Ha az állam az ő igényeiket kielégíti, már büszkén hirdeti, hogy újabb beruházások születtek állami segítséggel. A többiek meg álljanak be a sorba, és akkor talán oda is jut valami.
Harangozó Gábor, agrárszakértő, az MSZP alelnöke
