Harangozó Gábor:
A Magyar Szocialista Párt párbeszédet kezd a József Attila Alapítvány szakértői által kidolgozott, az „Ajánlat Magyarországnak” című vitairatról, amely számot vet Magyarország jelenlegi helyzetével, és javaslatokat fogalmaz meg az előttünk álló nemzeti, társadalmi, gazdasági kihívások megoldására. Az MSZP, valamint a József Attila Alapítvány szakértői folyamatosan elemzik és értékelik hazánk helyzetét és szakmai tudásuk, tapasztalataik alapján teszik asztalra és bocsájtják vitára közpolitikai javaslataikat. A vitaanyag nem választási program, különösen nem kormányprogram. Két évvel a következő parlamenti választások előtt senki nem tudja, mi lesz 2014-ben, hol tart majd a világ, Európa és Magyarország.
A Fidesz-KDNP kormány két éve alatt drámai mértékben romlott Magyarország társadalmi és gazdasági helyzete. Lebontotta a demokratikus intézményeket, példátlan központosításra, totális hatalomra tört, korlátozta a sajtó, így a szólás és a véleménynyilvánítás szabadságát. A félelem és a függőség légkörét alakította ki. Felelőtlen gazdaságpolitikájával lerombolta a korábbi válságkezelés eredményeit. A javakat és a jogokat a jobb módúakhoz csoportosította át. Politikai rendszerváltást vitt végbe, ezért az MSZP Orbán Viktor egész új rendszerének éles és határozott ellenzéke. A József Attila Alapítvány vitaanyaga javaslat a társadalmi igazságosság megteremtésének szolidáris programjára, ami elválaszthatatlan a demokrácia, a haladás és a negyedik köztársaság megteremtésének eszméjétől.
A vitaanyag javaslat egy új baloldali politikára. A szocialisták azt ajánlják Magyarországnak, hogy közösen állítsuk helyre az együttműködés és a szolidaritás feltételeit, és együtt tegyünk meg mindent a szétszakítottság megszüntetése, az igazságtalanságok kiküszöbölése, valamint egy mindenki szavára számító demokrácia megteremtése érdekében. Az állampolgárokkal, más demokratikus politikai erőkkel folytatott párbeszéd a feltétele és lehet az alapja, egy a mainál erősebb, biztonságosabb, gyarapodó és sikeres Magyarország megteremtésének.
Az MSZP tudatában van annak, hogy nem lehet, és nem kell ugyanazt visszaépíteni, ami 2010 előtt volt. Nem tudható, mennyi lesz a kifizetetlen számla, mennyibe kerül az országnak pénzben és közös értékeink megrendülésében kifejezhető kár, amit Orbán Viktor kormányzása okoz. Ezért a vitaanyag arra törekszik, hogy ajánlata őszinte és hiteles legyen, ne tartalmazzon teljesíthetetlen ígéreteket. Az MSZP tanult az elmúlt 22 év hibáiból, és épít a szocialista kormányzás eredményeire. Mást és másként kíván tenni, mint az előző kormányok bármelyike – ezt tartalmazza az „Ajánlat Magyarországnak”. A vitairat szerzői és az MSZP nyitottak minden demokratikus politikai erő, civil szervezet, szellemi műhely és valamennyi polgár javaslataira, kezdeményezéseire.
Ennek keretében minden témáról fórumot tart a Magyar Szocialista Párt. Mai nappal a rendvédelmi fejezetről tartunk egyeztetést szakszervezetekkel, hivatásos állomány tagjaival, rendvédelmi dolgozókkal.
Harangozó Tamás:
1) A közbiztonságot, mint a legalapvetőbb közszolgáltatást Magyarország minden polgára számára társadalmi helyzetre, lakóhelyre való tekintet nélkül biztosítani kell. Az állam legfontosabb feladata, hogy polgárai számára megteremtse a félelem nélküli élet feltételeit, a hétköznapok biztonságát. Ehhez egyaránt garantálni kell a létbiztonság, a jogbiztonság és a közbiztonság érvényesülését. Ez minden társadalmi és gazdasági fejlődés elsőszámú alapfeltétele. A rendészetpolitika rendeltetése nem pusztán a bűnözés elleni küzdelem, hanem a mindennapok biztonságának megteremtése, a békés társadalmi együttélés normáinak következetes és határozott érvényesítése.
A rendészet feladata a társadalom védelme, a potenciális fenyegetésektől való megoltalmazása. E komplexen felfogott közrend és közbiztonság megteremtése és fenntartása elsősorban, de nem kizárólagosan a hivatásos rendészeti szervek feladata és felelőssége, hanem fontos szerepük van ebben az állam egyéb szerveinek, az önkormányzatoknak, a társadalmi szervezeteknek és végső soron az ország minden polgárának.
Új szervezetrendszer kialakítása szükséges a lakosság védelmét közvetlenül biztosító rendészeti tevékenységek ellátására (közterületek rendjének fenntartása, bűnüldözés, bűnmegelőzés, tűzvédelem, polgári védelem):
- Központi állami szervezet: ezek a professzionális, gyorsreagálású, jól felszerelt, egységes központi irányítás alatt álló, állami rendészeti szervek. Ennek érdekében helyre kell állítani az egységes rendőrségi szervezetrendszert, vagyis megszüntetni a Terrorelhárítási Központot.
- Helyi rendészeti szervek: ide tartoznak a megerősített, és a helyi feladatoktól el nem vonható körzeti megbízotti szolgálat, valamint az önkormányzati rendészet szervei. A helyi rendészet szereplői helyismeretük, társadalmi beágyazottságuk, állandó jelenlétük révén a közrend fenntartásának legalapvetőbb biztosítékai. Az önkormányzatok szerepvállalása alapvető jelentőségű és megkerülhetetlen. Az önkormányzati rendészet lehetséges fejlesztési irányai, akár az önkormányzati rendőrség irányába történő továbblépés érdekében a településeknek anyagi feltételeket kell biztosítani.
- Önkéntesek: a demokrácia egyik legfőbb ismérve, hogy a polgárok maguk is szerepet kérnek és szerepet vállalnak saját biztonságuk, jólétük és boldogulások biztosításában. A bűnmegelőzés, tűzvédelem és polgári védelmi tevékenység esetében különösen nagy jelentősége van a civil öntudatnak, a helyi közösségek összetartó erejének. Ma is számos településen működnek polgárőr szervezetek, önkéntes tűzoltóságok, tűzoltó egyesületek. Ezek a rendészet számára pótolhatatlan anyagi és humán-erőforrást jelentenek.
A központi, a helyi rendészeti szervek és az önkéntes szervezetek fejlesztésével biztosítható minden településen az állampolgárok által elvárt szintű biztonság. Ezeket egymással összhangban kell fejleszteni.
A rendészeti szervek speciális jogosítványai, mint amilyen a legitim állami erőszak-monopólium gyakorlása, a fegyverhasználati jog, speciális követelményeket támasztanak az állománnyal szemben. Olyan veszélyeket kell felvállalniuk, amikre más pozícióban dolgozók nem kötelezhetőek. A rendészeti szerveknél dolgozók felszerelésükkor vállalják ezeket a kockázatokat, vállalják, hogy hivatásukból eredő kötelezettségüknek akár életük kockáztatásával is eleget tesznek.
Törvényben kell biztosítani a hivatásos szolgálattal együtt járó többletkötelezettségek és alapjog-korlátozások ellentételezésének módját. Ezért a költségvetés teherbíró képességének keretei között helyre kell állítani a hivatásos állomány kedvezményrendszerét, és megújult formában szükséges visszaállítani a szolgálati nyugdíjrendszert. Ennek előfeltétele a civilesítés következetes végrehajtása. E folyamat végeredményeként valóban csak azok fognak hivatásos szolgálati viszonyban állni, akik fokozott kockázatviseléssel járó beosztást töltenek be, és e beosztáshoz valóban indokolt többletkötelezettségek előírása. Értelemszerűen a hivatásos állomány vezetőinek szintén hivatásos szolgálati viszonyban kell állniuk. A rendészeti szervek esetében két működési kultúrának kell egymás mellett léteznie: a szigorú hierarchiában, parancskövetési rendszer alapján dolgozó hivatásos állománynak, illetve a szolgáltató közigazgatás szellemét követő közszolgálati, közalkalmazotti állománynak.
A hivatásos életpályamodell is megújításra szorul. Szakítani kell ugyanis azzal a szemlélettel, hogy pusztán az idő előre haladásával, kiemelkedő teljesítmény nélkül feljebb lehet jutni a ranglétrán. Az új életpályamodellnek elsősorban egy adott beosztás, munkakör betöltéséhez megkövetelt kompetenciákat, annak gyakorlásával együtt járó terhelést és kockázatokat, valamint a felelősségvállalás mértékét kell elismernie.
A vezető beosztások betöltésére átlátható pályázati rendszer keretében kerüljön sor. A pályázati feltételeknek megfelelő jelöltek közül a kinevezési jogkör gyakorlója határozatlan időre nevezze ki a vezetőt. Az illetményrendszernek az anyagi ösztönzés révén az életpályamodellt kell hatékonyan megtámogatnia.
Vissza kell állítani a rendészeti szakszervezetek jogait, és megszüntetni a hivatásrendi alapon szerveződő Magyar Rendvédelmi Kart. Elfogadhatatlan ugyanis a rendészeti dolgozók érdekérvényesítési jogainak diszkriminatív csorbítása. A szolgálati nyugdíjasok erkölcsi, és a költségvetési lehetőségek kereteihez igazodó anyagi kárpótlása is elkerülhetetlen. Egyetlen állam sem engedheti meg magának a nyugdíjak visszamenőleges hatályú diszkriminatív megnyirbálását, különös tekintettel azok esetében, akik életük kockáztatásával szolgálták hazájukat.
