A Magyar Szocialista Párt erejét meghaladó mértékben részt vesz ebben a küzdelemben, ugyanakkor mindannyiunk számára világos, hogy az Orbán kormány eltávolítása a hatalomból, a romeltakarítás, az ország demokratikus újjáépítése csak a legszélesebb társadalmi összefogással lehetséges. Közeledve a jelen választási ciklus félidejéhez aggodalommal látjuk, hogy e széles összefogásnak csak a jelei látszanak. Az esetenként komoly tömegeket mozgósítani képes civil szerveződések nem képesek az együttműködés formáinak kialakítására, ahhoz politikai tapasztalataik is hiányoznak, a viszonylag szűk határok között megfogalmazott céljaik, követeléseik pedig komoly gátló tényezőnek bizonyulnak. Számunkra, az MSZP tagjainak és támogatóinak a számára nem kérdés, hogy ebben a gigantikus feladatban szervezettségünk, társadalmi beágyazottságunk, még ma is jelentős támogatottságunk alapján feladatot kell kapnunk. A Fidesz a szocialisták nélkül nem leváltható és az előttünk álló hatalmas szervezőmunka a szocialisták nélkül nem teljesíthető. Ez a meggyőződésünk azonban nem elégséges ahhoz, hogy a pártunkkal szembeni elutasítást semlegesíteni, de legalábbis jelentősen mérsékelni tudjuk.
Az elmúlt hónapokban sokat tettünk megújulásunk érdekében. Új, reményeink szerint eredményesebb, hatékonyabb, átláthatóbb, ellenőrizhetőbb működést biztosító Alapszabályt alkottunk, és új vezetőket választunk. Mindez azonban „csupán” a mi belső ügyünk. A választók, a lehetséges politikai küzdőtársak számára nem elégséges a velünk szemben kialakult közvélekedés és hangulat megváltoztatására. Ahhoz, hogy ki tudjunk törni a jelenlegi helyzetünkből, ahhoz, hogy el tudjuk végezni az ország vissza-demokratizálásában helyettünk el nem végezhető feladatokat, a leghatározottabban szembe kell nézni a rólunk kialakult képpel és ebben a saját hibáinkkal.
A legfontosabb történelmi kihívás a Magyar Szocialista Párt hitelessége. Annak a belátásáig már eljutottunk, hogy ez személyi változások nélkül nem megy. A múltunkkal szembenézni, a velünk szembeni elutasítást feloldani, új politikát hirdetni, új szövetségeseket keresni, azokkal tisztességes, az önálló arculatot megőrző szövetségeket kötni, s a társadalommal megértetni, hogy ezt valóban komolyan gondoljuk és akarjuk, nem tűr további halasztást.
A nyugati szociáldemokrata pártok valamikor sikeresnek tűnő évei alapján mi is a „harmadik út” eszmei bűvöletében éltünk. Sokan még ma sem ismerik fel, hogy ezen az úton, a kapitalizmus szelídített változata nem teremthető meg: annak részleges humanizálása, menedzselése a haladás szempontjából kérdéses, a történelmi szerep szempontjából kétséges, a társadalmi igazságosság és béke szempontjából pedig egyértelműen kudarcos.
Az ország fejlődése és a jólét növekedése iránt táplált remények a rendszerváltás óta nem váltak valóra, sőt a gazdasági kiszolgáltatottság fokozódik, a szegénység és nyomor már elfelejtett, régi történelmi korszakokat idézően tömeges méreteket ölt. Az ország termelőképességének jelentős hányada a privatizáció után eltűnt. A munkahelyek biztonsága megrendült. Nem igazolódott és nem igazolódik az a feltételezés, hogy korunk kapitalista termelési módja magas szintű oktatást, mindenki által hozzáférhető egészségügyet, jó közbiztonságot, tiszta és egészséges környezetet, szociális biztonságot, esélyegyenlőséget biztosít, sőt mindezek ellenkezőjének vagyunk tanúi itthon és világszerte.
A világszerte megfigyelhető romló tendenciák, a gazdasági világválság következményei hazai viszonyaink között erőteljesebben jelentkeznek. Tragikus, hogy az elmúlt másfél évben Magyarország a vele összehasonlítható országok körében a korábban irigyelt pozícióját elvesztve, ma már a legrosszabbak között foglal helyet, mind az ország gazdasági ereje, mind a lakosság életszínvonala, mind a demokrácia érvényesülése tekintetében.
Nem megkerülhető tehát annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy ezért a helyzetért kormányzati szerepünk mennyiben felelős. Ha a szocialista párt változatlanul elbújik vitathatatlan kormányzati részeredményei mögé, és nem vállalja fel politikai és kormányzati szerepének komoly kritikáját, akkor a hitelesség visszaszerzéséhez vezető útra nem lesz képes rálépni. E feladat elvégzése a párt jövőbeni politikájának, programjának a kialakítása szempontjából is rendkívül fontos. Félő, hogy ha most nem sikerül felhatalmazást nyerni az ország irányítására, később nehezebben lesz újabb lehetőségünk. Ám, amennyiben visszaszerezzük a választók bizalmát, azt még egyszer nem játszhatjuk el. Többet nem hibázhatunk.
Az új program a hitelességünk visszaszerzéséhez is szükséges, ugyanakkor az irántunk megnyilvánuló bizalom hosszú távú fenntartásához is elkerülhetetlen. Valljuk, hogy a jelen helyzetben nem a korábbi politikánk egyszerű kiigazítására van szükség, hanem új alapelvek és célok megfogalmazására a gazdaságpolitikában, a társadalompolitikában, a környezethez való viszonyunkban egyaránt.
Ebben a munkában nem vagyunk egyedül. A nyugat-európai szociáldemokrácia a kudarcokból már levonta a szükséges következtetéseket, eljutott annak belátásáig, hogy a világ jelenlegi problémái, ellentmondásai rendszerproblémák. A túlnépesedés, a világméretű és elhúzódó pénzügyi-gazdasági válságok, a természeti erőforrások túlfogyasztása, a túlterhelésre is visszavezethető ipari és természeti katasztrófák, az egyre tömegesebb méreteket öltő nyomor, (és vele szemben a mérhetetlen gazdagság és pazarlás), a krónikussá váló éhezés, járványok, az új népvándorlás, mind olyan következmények, amelyek kezelésére, mérséklésére a kapitalizmus nem, vagy csak részlegesen és nagy késedelmekkel képes. E kérdések megválaszolása „tervezés-alapú” megoldást igényel, a piaci és érdek viszonyok figyelembe vétele mellett. A Magyar Szocialista Párt sem teheti meg, hogy nem néz szembe ezekkel a gigantikus méretű feszültségekkel. Politikánk mindaddig erőtlen és hiteltelen marad, amíg nem vállaljuk fel a kapitalista rendszer kritikáját még akkor is, ha tudjuk, hogy rövidtávon nem sok esély mutatkozik a jelenlegi rendszer meghaladására.
Az új Alapszabály bázisán hozzá kell fogni a szervezeti élet megújításához, a párton belül a szükséges irányváltás feltételeinek megteremtéséhez. Úgy tűnik, hogy a párthierarchia minden szintjén adott az egyetértés abban, hogy a meglévő helyi szervezeteinket óvni kell, a kiüresedetteket újra kell szervezni, és nagy szükség van egy földrajzilag is kiterjedt, mozgósítható szimpatizáns-hálózat létrehozására. E szervezeti megújulásnak vélhetően azzal együtt növekszik az esélye, ha elvégezzük a hitelesség visszaszerzésével kapcsolatos teendőinket, és olyan programot tudunk hirdetni, amely alkalmas lesz elvesztett szavazóinkat és új támogatókat is megszólítani.
A Magyar Szocialista Párt nem először áll komoly válaszút előtt. A jelenlegi helyzet azonban minden korábbitól (a rendszerváltás utáni évek hasonlósága ellenére) alapvetően különbözik. Az elmúlt évtizedekben még sosem fordult elő, hogy készenlétben áll egy radikális, féktelen, rendkívül veszélyes politikai erő, amely az országot, annak gazdaságát és népét végveszélybe sodorhatja. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a Fidesz romboló tevékenységének következtében a védekezéshez hiányoznak a legelemibb jogi, törvényi és intézményi biztosítékok. Nem lehetnek illúzióink, a Fidesz egyre inkább radikalizálódni fog, nemcsak a választások közeledtével, hanem azt megelőzően, a kormányzati-politikai kudarcai és ennek következtében növekvő társadalmi elégedetlenség következtében is. És sajnálatos módon látnunk kell azt is, hogy a védekezéshez hiányoznak a szubjektív társadalmi-emberi biztosítékok is. Az életkörülmények tragikus mértékű romlása, milliók reménytelen helyzete, a csalódás, a bizalomvesztés társadalmilag labilis helyzetet eredményez, ami az indulatok elszabadulásának és a szélsőségeknek ad teret.
Kongresszusra készülünk. Mulaszthatatlan alkalom ez arra, hogy kimondjuk: s Magyar Szocialista Párt a szociáldemokrácia nemes hagyományai alapján folytatja a magyar baloldal megújításának feladatát, vezető testületeiben a személyi változásokkal hitelesíti megújuló politikáját, generációk együttműködésére, a dinamizmus és a tapasztalat összefogására épít. Kongresszusunknak a jövőről is szólnia kell: hirdetnünk kell egy új társadalmi koalíció megkötésének szándékát, és egy új, igazságos, demokratikus, fejlődő Magyarország létrehozásának tervét.
Budapest, 2012. március
Magyar Szocialista Párt
Baloldali Tömörülés Platform
