2011. október 15. 10:17

Amiben nincs alku, se mentség - A nyilas hatalomátvétel évfordulóján

Történelmünk egyik legszégyenteljesebb, legtragikusabb napja 1944. október 15-e. Sikertelen kiugrási kísérlet, puccs és nyilas hatalomátvétel. A vesztésre álló háború drámai végjátszmájában több százezer ember pusztul el, az országot kifosztják, a polgárjogot lábbal tiporják – kihal a civilizáció alapértékeit jelentő európai szellemiség.

Hatvanhét évvel ezelőtt üldözték a még életben maradt zsidóságot, leszámoltak mindenkivel, aki a végső győzelembe vetett, vakhitre alapozott fékevesztett rezsim útjában állt. Százezreket hurcoltak el a náci és nyilas terror hónapjaiban. Az üldözések megszervezésében nem csak a német megszállóknak, hanem az őket készségesen kiszolgáló magyar közigazgatás képviselőinek, az emberirtásban részt vevőknek, a magyarországi zsidóüldözés hallgatólagos támogatóinak és haszonélvezőinek is komoly felelősségük volt. Ezen a napon azokra is emlékezünk, akik saját biztonságuk, életük árán is életeket mentettek.

A náci eszmék tombolása, a magyarországi nyilas rémuralom önmagában óriási tragédia, amely szabad utat enged a gyűlöletnek és az intoleranciának, és intézményesíti az erőszakot.

Martin Niemöller evangélikus lelkész gyakran idézett sorai ma is figyelmeztetésül szolgálnak: „Amikor Németországban a nácik a kommunistákért jöttek, én nem álltam ki értük, mert nem voltam kommunista. Utána a zsidókért jöttek, és én nem álltam ki értük, mert nem voltam zsidó. Utána a szakszervezeti tagokért jöttek, és én nem álltam ki értük, mert nem voltam szakszervezeti tag. Aztán a katolikusokért jöttek, és én nem álltam ki értük, mert protestáns voltam. Aztán értem jöttek, és addigra már senki sem maradt, aki kiálljon mellettem."

A demokráciánk akkor lesz erős, ha a parlamenti pártok, a civil mozgalmak és a magyar kultúra jeles képviselői egyként megálljt parancsolnak a kirekesztő eszmék szószólóinak. Tiltakoznunk kell a múltból felbukkanó ordas eszmék újdonsült, mégis oly jól ismert képviselői ellen.

A gazdasági bizonytalanság, a holnaptól való félelem veszélyes táptalaja a legaljasabb eszméknek. A sokasodó gazdasági és szociális problémák legnagyobb vesztesei manapság ismét a legkiszolgáltatottabbak: a szegények, a romák, a hajléktalanok. Demokrataként kötelességünk, hogy megértessük: a társadalmi és szociális feszültségeket megalázó és kirekesztő álmegoldásokkal orvosolni vágyó arrogáns döntések tragédiához fognak vezetni. Demokratikus kontroll hiányában az antiszemitizmus, a fajgyűlölet, a rasszizmus és a kirekesztés – a szellemi korcsosulás megnyilvánulásai.

A szélsőségek elleni összefogás nemzeti ügy, a demokrácia biztosítéka. Mindannyiunk felelőssége és kötelessége, hogy egyhangúlag fellépjünk minden szélsőséges megnyilvánulással szemben. Ebben nincs alku és nincs mentség.

Mesterházy Attila
pártelnök, frakcióvezető