- Legközelebb mit ajándékozna a főpolgármesternek, tükröt?
- Könyvet a legkevésbé. Bebizonyosodott, hogy ha elég nagy formátumú a könyv, akkor az ágy lába alá támaszként jó lehet, de ha már a tartalom is számít, csak bizonyos szélsőséges nézetekre vevő a főpolgármester. Ugyanis Tormay Cécile vitán felül gyűlöletkeltő könyvét választotta, nem pedig a haláltábort túlélt kislány naplóját. Előbbit, melyet a Jobbiktól kapott, megtartotta a pulpitusán, míg utóbbit, melyet én próbáltam neki ajándékozni, visszaadta.
- Tormay Cécile ügyében amúgy is áll a bál: a főpolgármester korábbi ígéretével ellentétben nem visszavonatta, csak felfüggesztette az utca-elnevezési határozatot...
- Egy illúzióval szegényebbek lettünk. Azzal, hogy a főpolgármester nem hazudik. Amikor ugyanis május végén a közgyűlés - a Fidesz-KDNP és a Jobbik támogatásával - megszavazta az utca-elnevezést, a főpolgármester úgy adta elő, mintha ez a kerület javaslata lenne. Mint kiderült, ez hazugság, hiszen Tarlós István javasolta a kerületnek, hogy három különböző közterület közül egyet nevezzenek el Tormay Cécileről. Rossz látni, ha olyan valaki tölt be egy fontos tisztséget, aki nem tudja, hogy az milyen felelősséggel és kötelezettségekkel jár. Például azzal, hogy nem állíthat valótlant, vagy azzal, hogy vállalja a felelősséget a tetteiért. Egyébként a főpolgármesternek lett volna lehetősége, hogy jóvátegye a hibát. Úgy tűnt, meg is teszi azzal, hogy a közgyűlésnek a döntés visszavonására tesz javaslatot, végül csak a felfüggesztést indítványozta, az akadémiára hárítva a felelősséget. Csakhogy az akadémia hasonló állásfoglalásaiban sem Prohászka Ottokár, sem Nyirő József esetében nem talált kivetni valót, holott róluk nemhogy utcát nem kellene elnevezni, de a saját korukban tisztességes ember egy asztalhoz nem ült volna le velük - ideértve Tormay Cécile-t is. Teljesen mindegy, hogy milyen színházi rendező volt a belső hang a főpolgármester fejében, ő fordult a II. kerülethez az igénnyel. A jelenlegi rezsimre jellemző, hogy szinte bármilyen hajmeresztő, ostoba, és kártékony ötlet arrogáns, dölyfös valósággá tud válni. Pedig Tormay Cécile tökéletesen alkalmatlan arra, hogy közterület viselje a nevét, hiszen magáról vallotta azt, hogy előbb volt fasiszta, mint Mussolini. Szimbolikus ügyek ezek, de jól példázzák a városvezetés működését: azt, hogyan akarja a Fidesz és Tarlós István megszerezni a jobbikosok szavazatát, amiért bármilyen szégyenletes árat képes megfizetni.
- Alig vonult le eközben az ár a Margitszigetről, itt az új hódító: a főváros. Mi lehet a valódi célja a lex Margitszigetnek?
- Nehéz nem hátsó szándékot sejteni emögött. A XIII. kerület ugyanis eddig sem akadályozott a szigeten semmilyen fejlesztést, mindig partnere volt a fővárosnak. A budapestiek valószínűleg nem szeretnének oda se kaszinót, se egy harmadik szállodát. Uszoda is van, strand is van, vagyis minden, ami a város legnépszerűbb pihenő parkjában kell, hogy legyen. Ezek fenntartásához, fejlesztéséhez pedig nem szükséges kitúrni a kerületet. A másik probléma, hogy közigazgatásilag is nonszensz, ami történik. Ezzel ugyanis kiemelték a szigetet a város szövetéből, gyakorlatilag létrehozták a 24. kerületet. Ezen elv alapján a Városliget, a Budai vár lehetne a 25. és a 26. kerület, és így tovább. Ha valaki azt gondolta, hogy a Fidesz kétharmados parlamenti többsége, az ugyanilyen arányú fővárosi közgyűlési többség és a kerületek túlnyomó többségének kormánypárti vezetése együttesen az ésszerű racionalitás irányába hat majd, tévedett. Azt látjuk, hogy ehelyett inkább a város szétszabdalása történik, például a korábbi 6 parkolócég helyett az egységesítés jegyében már 14 van. A Margitszigetről pedig még csak annyit: aligha a kerülettől elvenni kívánt évi 131 milliós adóbevételről szól a történet. Ennyiért nem vállalták volna a szakmaiatlanságot, a botrányt. Az a kérdés, mit szándékoznak majd tenni a szigettel? Ha, mint az a kiszivárgott parcellázási tervek alapján sejthető, valamilyen beépítési terv fogalmazódna meg a közgépesített Fidesz-frakció fejében, ügydöntő népszavazást fogunk kezdeményezni.
- Nem sajnálja, hogy lemondott a képviselőségről? Most a lex Balettintézet alapján kinézhetne magának egy rekvirálható budai villát...
- Nem. Amúgy a György István főpolgármester-helyettes által benyújtott kisajátítási törvénymódosítás a lex Margitszigethez hasonlóan leképezi ennek a hatalomnak a gondolkodásmódját. Az a magántulajdon, amire a Fidesz rámutat, és a magántulajdonaként szeretné látni. Ez a törvényjavaslat a magántulajdon védelmét számolja fel, hiszen lehetőséget ad arra, hogy rekvirálják bárki ingatlanát, ha adott esetben egy fideszes képviselőnek, vagy a legfőbb ügyésznek megtetszik. Persze van kártalanítási kötelezettség, de a dolog úgy néz ki, hogy ki lehet bennünket telepíteni a holminkkal a saját otthonunkból, ott állunk a körfolyosós gangon, aztán mehetünk a bíróságra az igazunkért. Ha valóban az lett volna a szándék, amit később sugalltak, hogy a Kossuth téri irodaház kell nekik, meg lehetett volna ezt oldani sokkal átláthatóbb, korrektebb módon, és főleg nem kellett volna az országgyűlési képviselőket beleírni.
- Lehet, hogy inkább az Orbán-Áder "lakáscserét" készítik elő, hogy a miniszterelnök a Várba költözhessen?
- Szegényesebb a mi fantáziánk az övékénél. Szerintem itt nem egy ügyről van szó. Valószínű, hogy több száz dolgot akarnak megoldani ezzel a javaslattal, melybe több figyelemelterelő apróságot helyeztek el. Ilyen lehet a képviselők joga is, mellyel a valódi kormányzati szándékot lepleznék, nem mellesleg pedig kifizethetik azokat az országgyűlési képviselőket, akiknek más már nem jut. Az egész ország a vadászterületük lett.
- Kapósak lettek mostanában a fővárosi pavilonok a trafiknyertesek körében. Engedné, hogy ezekben nemzeti dohányboltok működjenek?
- Nem támogatom György István javaslatát. A főpolgármester-helyettes mintha - sok fideszessel együtt - kapuzárási pánikban szenvedne: olyan ügyeket is vállal, melyek nemcsak a jó ízléssel és a jogi-szakmai gyakorlattal ellentétesek, de mintha kifejezetten gazdasági érdekeket szolgálnának. Azok a fideszes politikusok, akik a parlamentbe már nem juthatnak be újra, és akik számára a főváros elveszett, a pártközpont és bizonyos üzleti körök felé igyekezhetnek elköteleződni. Más logikus érvet nehéz találni, hiszen a főváros régóta azon igyekszik, hogy a pavilonok helyett inkább az üresen álló üzlethelyiségekbe csábítsa a bérlőket. Az üzletek bérleti díja is esett egyébként, persze még jobb az olcsóbb pavilon, bár a havi 1-2 millió forint nyereséget is kitermelő nemzeti dohányboltok tulajdonosainak aligha lesznek anyagi gondjaik. Aki nem is egy, hanem 4-5 vagy akár tucatnyi koncessziót nyert, annak nagyon jól jövedelmez majd ez a vállalkozás. Aztán, hogy ebből mennyit kell esetleg tejelni a pártközpontba, nem tudjuk, de nyilván lesz dolguk a kampányban. Az egész trafikkoncessziót felül fogjuk vizsgálni, a pályázatok és a körülmények legfeljebb még egy évig maradhatnak titokban. Remélem, hogy jövő ilyenkor az ügyészség már buzgón vizsgálja, milyen visszaélések történhettek. Például hogyan fordulhatott elő, hogy a helyi Fidesz pártemberei országszerte listákból dolgozva értékelték a pályázókat, így végül az ország legnagyobb korrupciós hálózata egy egész iparágat nyúlt le egy pártlogó árnyékában. Ez csak a jelenlegi hatalom értékítélete alapján nem bűncselekmény, hanem dicsőség.
- Még a végén beperelik, pedig most ítélték el rágalmazásért. Mivel sértette meg a Jobbikot?
- Azt állítottam, hogy a jobbikosok 2006-ban felgyújtották a Szabadság téri tévészékházat, szétverték a várost és megfélemlítették a budapestieket. A bíróság ezért nem jogerősen bűnösnek talált rágalmazásban, holott igazolódott a perben, hogy volt a zavargók körében jogerősen felfüggesztett börtönre ítélt jobbikos országgyűlési képviselő, továbbá beazonosítottak egy kerületi Jobbik-elnököt, aki a feleségével a feltört székházban üldögélt, amúgy pedig a tömegben mindenhol jobbikos zászlókat, tüntetőket lehetett látni. Mindez azonban nem volt elég, mert a bíróság szerint ezek egyedi, elszigetelt esetek voltak, nem állt fenn a Jobbik szándékegysége. Magyarán írásos párthatározat nem volt arra, hogy a Jobbik megostromolja a tévészékházat. Ilyesmi is csak 2013 Magyarországán történhet meg. Remélem másodfokon egy pártatlan bíróhoz kerül majd az ügy.
- Árvíz idején kímélte az MSZP a kormányt. Mennyi mindent kell bírálatban behozniuk most, hiszen már vannak a friss ügyek, itt a Varga-csomag...
- Varga Mihály annak idején azt mondta, nem lesz újabb megszorítás, úgyhogy a Matolcsy-csomag után következő Varga-csomagok nyilván nem is megszorítások, hanem gazdasági strukturális átalakítások, melyek vélhetően a fellendülést jelzik, és a mi javunkat szolgálják. Ismerjük ezt: Orbán Viktor a javunkat akarja, de mi nem adjuk. A viccet félretéve: egyre nehezebben tudják az emberek és a vállalkozások elviselni ezeket a terheket. Nincsenek tartalékaik, a cégek a nullszaldó környékén vegetálnak. Ezek a nemterhek és nemadók állítólag nem a polgárokat sújtják, hanem a gaz bankokat és a csúnya multikat, de ne legyenek illúzióink: a végén ezt is mi fizetjük meg. Kell a pénz az osztogatáshoz, hiszen Orbán Viktor ki akarja fizetni a 13. havi nyugdíjat, még akár azon az áron is, hogy aztán a 12. havit nem tudja. A Fidesz politikai fókuszában az áll: hogyan tudják becsapni a választókat, hogyan tudják valahogy megnyerni a választást, majd az újabb átverés után ismét megszorításokkal folytatni a kormányzást. Ezért is vált mára nemzeti érdekké, hogy Orbán és rezsimje eltűnjön.
- Ennek érdekében kezd tárgyalni Mesterházy Attila és Bajnai Gordon, akik egyelőre éppen eggyel többen vannak miniszterelnök-jelöltnek, mint indokolt lenne...
- A személyi kérdéseknél van most fontosabb téma. A legalapvetőbb: melyek lesznek azok a lépések, melyekkel 2014. május 26-án a jó kormányzás alapjait lefektetjük. Sokan gondolják, hogy a programok egyeztetése és vitája csupán adminisztrációs esemény, én viszont úgy vélem, ez a legfontosabb. A választókat is arra bíztatom, hogy soha, senkinek ne adjanak még egyszer biankó felhatalmazást. Se nekünk, a Fidesznek meg főleg ne. Ők ugyanis olyan mértékben éltek vissza ezzel, amennyire csak lehetett. A programunkat persze egyszerűen, választási üzenetek szintjén meg kell fogalmaznunk, de a tartalma ugyanaz kell, hogy maradjon: betartható, világos, számonkérhető célok. Ezekben kell az együttműködő partnereknek megegyezniük. Abban nem lehet köztünk vita, hogy egy karakterében baloldali politikának kell következnie. Olyannak, ami az emberekre figyel, biztosítja, hogy minden családban legyen legalább egy kereső, és itt nem a havi 48 ezer forintos közmunkára gondolok. Fontos cél, hogy a politika többé ne avatkozzon bele például az oktatásba és alapvetően is el kell tűnnie az emberek mindennapi életéből. A következő néhány hónapban az egyeztetés az MSZP és a vele már a programvitában részt vett politikai és civil szervezetek közös javaslataira épül, és a végén létre kell jöjjön a program alapú együttműködés. Sokan nem csak arra vágynak, hogy Orbán Viktor eltűnjön, hanem arra, hogy visszakapják a normális, élhető, mindennapjaikat. Ehhez közös politikai garanciavállalás kell, ezzel nem is lesz gond. A következő lépés a 106 egyéni választókerület kérdése, és ha ez is megvan, akkor jön a miniszterelnök-jelölt személye. Nincs más út, ebben is konszenzusra kell jutni. A választókat emellett még meg kell győzni arról is, hogy egy adott választókörzetben nem feltétlenül a kedvenc pártjuk jelöltjét kell majd támogatniuk, hanem az ellenzéki összefogás azon párt-jelöltjét, akivel a legnagyobb az esély a Fidesz legyőzésére. Ha viszont a demokratikus erők több kritikával illetik a leendő partnereiket, mint a Fideszt, az megnehezítheti az együttműködést. Nem a politikai megállapodást, mert az biztos létrejön, ugyanakkor jó lenne, ha ezt minél kevesebb konfliktus terhelné.
Lengyel Tibor / Népszava
