A törvényjavaslat az ENSZ első felsőoktatással foglalkozó és azzal kapcsolatos egyezményéhez való csatlakozásról szól, egy globális egyezmény, mely a felsőoktatást érintő képesítések elismeréséről szól. Hiller István szerint „éppen ideje volt” egy ilyen egyezmény meghozatalának. A globalitáson túl pedig a magyar felsőoktatás, az abban tanulók és dolgozók érdekében is áll az egyezményhez való csatlakozás. Az MSZP szerint Magyarország számára az egyezményhez való csatlakozás fontos, így a törvényjavaslatot a párt elfogadja és meg fogja szavazni.
A korábbi oktatási- és kultuszminiszter elmondta, minden körülmény között támogatja azt, hogy a hazai felsőoktatás intézményei részt vehessenek nemzetközi együttműködésekben, hiszen a tehetségeknek előnyös, ha széleskörűen, országokon átívelően tanulhatnak. Éppen ezért minden olyan döntés, mely a magyar felsőoktatási intézményeket kizárja a nemzetközi együttműködésekből, az árt hazánknak, ezért a kormánynak mindent meg kell tenni ezek megakadályozásáért.
„A világ egyik legfontosabb és hatásaiban legradikálisabb versenye, az egyébként éppen a felsőoktatásban és a kutatásban folyik” – Hiller István hozzátette, nem csak európai szinten, hanem országok között, régiós szinten is. Magyaroroszág pedig a kutatási eredmények és tudományos munkák tekintetében messze meghaladja azt a szintet, melyet gazdasági teljesítőképessége és lélekszáma egyébként lehetővé tenne. Az a 14 milliónyi magyar a világ 8 milliárd emberéhez képest kiemelkedő teljesítményt nyújt a globális versenyben.
A szocialista országgyűlési képviselő szerint éppen ezek miatt nagyon komoly baj, ha az Erasmus és a Horizont programban való magyar felsőoktatási intézmények részvételét korlátozni tervezik. Tengerentúli és Délkelet-Ázsiai régió országai az ilyen esetekben egyből reagálnak. A kutatási területek szűkülését követően ugyanis Délkelet-Ázsiában gyakorlatilag azonnal követ egy ellenlépés, mellyel ellensúlyozzák a lehetőségek csökkenését. Ezen régió országai sok esetben pedig nem saját országaik lakosaiból, hanem globális szinten keresnek olyan kutatókat, kutatócsoportokat, melyeket integrálni tudnak, erre van erőforrásuk és költenek is rá. Emellett teljes infrastruktúra-biztosítással, lakhatással, a családtagok ottlétével, EU-s szintet is meghaladó fizetésekkel több éven keresztül biztosítják a kutatócsoport tagjai számára a lehetőségeket, azzal a kikötéssel, hogy az adott időtartamban elvégzett munka és elért eredmények csak az adott ország felhasználási célját szolgálhatják.
Globális egyezményről lévén szó ezért érdemes azt is látni, hogy a globális felsőoktatási piac miképp működik. Mégpedig úgy, hogy ahol rést, korlátozást, lehetőséget lát, „ott nem sajnálkozik, hanem benyomul”. Pénzt csoportosít oda, felvásárol és elvisz. A magyar felsőoktatás pedig néhány éven belül könnyen elszenvedheti ezt, akkor pedig a jelenleginél jóval problematikusabb képpel kell szembenézni. Éppen ezért aktuálpolitikai vitákon túl érdemes lenne a következményeken is gondolkodni.
A hazai felsőoktatás és kutatás globális térbe helyezését követően meg fogja állni helyét, azonban amennyiben ez korlátozva van, akkor ki fogják vásárolni a gazdagabb, fejlődésre vágyó és azt megfizetni képes országok a magyar tehetségeket. Éppen ezért a politikának abban kell egységesen érdekeltnek lennie, hogy megteremtse annak a feltételét, hogy hosszútávon, távlatokban is érdemes legyen itthon maradni. Magyarországon pedig a kutatóknak, intézményeknek a lehető legjobb körülményeket kell biztosítani, ez pedig az ország érdeke, zárta vezérszónoki felszólalását Hiller István választmányi elnök.
