Az új törvénynek legalább három vesztese van. Vesztesek a 14-es listáról kiszorult egyházak, vesztesek az önkormányzatoktól egyházi kezelésbe került intézmények dolgozói, és vesztesek a világnézetileg semleges oktatásra igényt tartó szülők és gyerekek.
A sorozatos cirkuszok, a parlamenti ülés kényszerszünetei, koalíciós csetepaték kirobbanása és elsimítása után a kormánytöbbség végül 14 egyházat ismert el a törvény keretében. A listáról kiszorult számos nagymúltú keresztény kisegyház, pl. a szociális és oktatási intézményeket fenntartó metodisták, de az adventisták, a nazarénusok és mások is. Lemaradtak a nagy világvallások eddig működő hazai egyházai: a buddhista és iszlám közösségek, a krisnások. Róluk a politikusok döntik majd el: valóban vallások, valóban egyházak-e. Három politikai akadályt is át kell ugorniuk. Előbb a miniszter vizsgálja meg kérelmüket, sőt hitelveiket is, majd a nemzetbiztonsági szervek alkotnak róluk véleményt, amelynek indokait meg sem lehet ismerni, így cáfolni sem. Ha a kormányzat mindkét szereplője kegyesen zöld utat enged, akkor a Parlament kétharmados többsége dönt sorsukról.
A törvény vitája tanulságos főpróbát mutatott arra, hogyan történik majd mindez. A vitában zsidóztak, teljes tájékozatlanságot mutattak pl. a görögkatolikus egyház mibenlétéről, de a bizottsági ülésen jobboldali, sőt kormánypárti képviselők ”sátánistának” neveztek olyan egyházat is, amelyik végül bekerült a bűvös 14-es körbe. Hasonló jelenetekre számíthatunk most már akár hetente is, ha folyamatosan érkeznek be a most visszaminősített, ”vesztes” egyházak kérelmei.
Vesztesek azok a pedagógusok, de akár takarítónők és portások is, akiknek az iskoláját az önkormányzat most adja át az egyháznak. Máris több mint nyolcvanról tudunk, közülük húsz a település egyetlen iskolája. Az új törvény szerint az egyházi intézményekben – függetlenül attól, hogy tegnap még önkormányzatiak voltak – a felvételnél, alkalmazásnál és elbocsátásánál szempont lehet a vallási identitás. Minden egyéb indok nélkül, egy perc alatt ki lehet rúgni azokat, akik nem az adott vallás követői, vagy nem elég lelkes vallásgyakorlók.
De vesztesek a szülők és gyerekek is, hiszen akár a település egyetlen iskolájába ugyanilyen alapon meg is tagadhatják felvételüket. Ráadásul többé az állami, önkormányzati iskolában sem lehetnek biztosak a világnézetileg semleges oktatás felől. Az új törvény az állami iskolában a szülők igénye esetén megszervezett hitoktatás megnevezése mellől elhagyta a ”fakultatív” és ”nem kötelező” jelzőt. Ezen túl nincs akadálya annak, hogy ha az önkormányzati iskola igazgatója a szülők egy részének vagy akár többségének igénye esetén biztosítja az iskolában a hitoktatást, azt az egyszerűség kedvéért az órarendbe illesztve kötelezővé tegye a nem hívő vagy más vallású gyerekek számára is.
A három nagy vesztes mellett a legtöbbet a lelkiismereti szabadság, a vallás és a vallástalanság szabadsága veszíti. De veszített és veszíteni fog a magyar parlament is, mert az utolsó ülésnapon tapasztalt jogalkotási mélypontot folyamatosan újraprodukálhatja.
Lendvai Ildikó,
az Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság tagja,
országgyűlési képviselő
