Amúgy Semjén Zsolt nevezte kodifikációs remekműnek az egyházi törvényt, amelyet azóta az Alkotmánybíróság kétszer visszadobott, nemzetközi és hazai fórumok kritizálták, és a zárószavazást is hetekig kellett halasztgatni, mert még a történelmi egyházak is kivetnivalókat találtak benne.
A törvény kálváriája most elérkezett a végső stációhoz. Igazi áldozata maga a lelkiismereti szabadság. Politika hatalmat nyert a lelkek fölött is: a bíróság helyett a kétharmad dönti el, melyik vallási szervezet válhat bevett egyházzá. Ezt az Ab ugyan alkotmánysértőnek találta, de a Fidesz a szokásos
cinizmussal nem a törvény hibáját orvosolta, hanem az Alaptörvényt változtatta meg. Törvénybe foglalták azt is, hogy a kétharmad csak az "együttműködésre alkalmas", azaz a hatalomhoz lojális szervezeteket teszi
bevett egyházzá. Azt állították, hogy a "bizniszegyházakat" szűrik ki, de csak a trafikmutyi logikáját terjesztették ki a hit világára: csak az "bizniszelhet", vagyis kaphatja meg az egyházaknak járó 1%-ot és annak állami megduplázását, szedhet adómentes perselypénzt, számíthat intézményeinek biztos állami támogatására, akit a kétharmad megszavaz.
Az MSZP nemmel szavazott arra, hogy a Fidesz visszahozza a középkori jogelvet: "akié a hatalom, azé a vallás".
Lendvai Ildikó,
az Emberi jogi és vallási bizottság tagja
Az egyházi törvényről
Az MSZP tisztelettel kéri az Orbán-kormányt, hogy több "kodifikációs remekművet" már ne terjesszen be a Parlamentnek, elégedjen meg a szokásos félselejttel.
