Az MSZP elnöke szerint ők nem csak beszélnek a programalapú együttműködésről, az „Orbán, takarodj!” ugyanis már nem elég. Mesterházy szerint a szocialistáknak közel másfél millió szavazata van, egy lehetséges ellenzéki összefogásba ezt hoznák.
- Új frizura, energia-karkötő – ez már az Obama-féle kampánytanácsadók műve vagy a feleségének a hatása?
- Egyik sem, egyszerűen csak változtatni akartam. Az MSZP is folyamatos megújulásban van, nem árt nekem sem, ha újítok. A karkötőmet egyébként édesapámtól kaptam ajándékba, mondván, neki használt, és nekem sem árt kis pluszenergia a következő másfél évben.
- Azt mondta, az október 23-i demonstrációkra azért nem ment el, mert a családjával töltötte a délutánt. Azt azért nehéz elhinni, hogy sem Orbán Viktor, sem Bajnai Gordon beszéde idején ne kapcsolta volna be a tévét.
- Pedig csak utólag néztem vissza mindkettőt, ugyanakkor az magától értetődik, akárhol is vagyok, politikusként követem az eseményeket.
- Hogyan viszonyul a Milla-színpadon meghirdetett „Együtt 2014” mozgalomhoz? Ez lenne a működő megoldási formája az Orbán-rendszer leváltásának?
- Egyelőre nagyon nehéz megmondani pontosan, hogy mi a működő megoldási forma. Azt látom, hogy van egy elérendő cél: a bizonytalan szavazók minél hatékonyabb megszólítása. Ez az MSZP egyik legfontosabb célja is. Ha ebben új szereplők jelennek meg, akik olyan választókat is meg tudnak szólítani – a liberálisokat például –, akiket az MSZP nem ér el, akkor az az ellenzéki oldal javára válik. Ha a tortát tudjuk növelni, az növeli az ország esélyeit. Ha csak a szeleteket daraboljuk tovább, az értelmetlen.
- Bajnai Gordon baráti hangot ütött meg a Népszabadságnak adott interjúban az MSZP-vel szemben. Ehhez képest az „Együtt 2014” másik két alapítója közül a Milla-vezető Juhász Péter folyamatosan ostorozza a szocialistákat. Ehető így a torta?
- Látszik, hogy az „Együtt 2014” alapítói közt a mondandóban vannak hangsúlyeltolódások. Épp ezért mondjuk azt, hogy várjuk meg, míg a dolog kiforrja magát. Mi türelmesek vagyunk. A politikánk nem változik: minden civilszervezettel és párttal, amely az Orbán-kormány leváltásában érdekelt, program alapon szívesen együttműködünk. Ez utóbbi pedig azért is hangsúlyos, mert szerintünk az „Orbán, takarodj!” már nem elég. A vidéki fórumainkon sem azt kérdezik tőlünk, milyen az Orbán-kabinet teljesítménye, sokkal inkább azt, hogy mi hogyan javítanánk a helyzeten. A mindennapi életüket feszítő kérdésekre várnak választ. Egy borsodi látogatásom alkalmával egy hölgy például arról számolt be, hogy a kisfia azért várja vasárnap este másnap reggel az iskolát, mert ott legalább van tízórai meg ebéd és uzsonna. Szívszorító volt. 2012-ben négymillió ember él létminimum alatt, másfél millió mélyszegénységben, közel félmillió gyerek éhezik. Nekünk tehát nem lesz elég Orbán Viktort és rendszerét lebontani, megoldásokat kell adnunk. Az MSZP ezért csinált például alternatív gazdaságpolitikai programot, amelyet több mint hetven szakszervezetnek, civil- és politikai szervezetnek megküldtünk. Várjuk mindenki javaslatát, gondolatait. Ebből a közös munkából alakulhat ki olyan bizalmi légkör, amelytől jobban megértjük majd egymást, és szerves együttműködést tudunk kialakítani, arról nem is beszélve, hogy a megoldásokat is finomítani tudjuk. Vagyis össze kell csiszolódnunk. Ezt egyik napról a másikra elvárni nem lehet. Türelem, nyugalom, higgadtság, és a következő hónapokban ki fogja forrni magát ez a dolog.
- Ki kezdeményezze ezt a csiszolódást? Megvárja, míg egy formális felkérés érkezik az „Együtt 2014” alapítóitól, vagy ön teszi meg az első lépést?
- Már meg is tettem azzal, hogy elküldtem a párt alternatív gazdaságpolitikai programját. Megkapta a Milla, a Szolidaritás, a Haza és Haladás és megannyi más lehetséges partnerszervezet is. Ahogyan meg fogják kapni a következő napokban az oktatáspolitikai, a foglalkoztatáspolitikai és a Kelet-Magyarországnak szóló programunkat is. Ez valódi kezdeményezés. Mi nem csak beszélünk a programalapú együttműködésről. A politikával épp az a baj, hogy a szereplői sokszor mondanak valamit, majd egészen mást csinálnak. Én nem ilyen vagyok.
- Látja maga előtt az MSZP-t az „Együtt 2014” egyik, nem vezető, a többi résztvevővel egyenrangú, de némileg domináns szereplőjeként?
- Ez megint olyan kérdés, amit ma nem lehet megválaszolni. És nem azért, mert nem akarom, hanem azért, mert még nem tartunk ott, hogy válaszolhassak. Néhány nappal ezelőtt Juhász Péter azt mondta, hogy a Millából nem lesz párt. Majd azt, hogy jelölteket állítanak és programot írnak. Bocsánat, de én úgy tudom, ezt pártnak hívják. Megint pár nappal később ugyanez a Juhász Péter már elismerte: nem kizárt, hogy választási párt lesznek. Ezt azért így nehéz követni. Az MSZP ennél tervszerűbben és kiszámíthatóbban működik. Egy új alakulatnál persze természetes, hogy sokféle ötlet és ember bukkan fel, ezért a nyilatkozatok is olykor ellentmondóak. A Milla vezetője nem egyszer kijelentette, hogy az MSZP-nek lesz a legnehezebb dolga, ha csatlakozni akar, mert sok még az elszámolni valója. Ezek a mondatok azért még értelmezésre várnak. Mindenesetre annak „örülök”, hogy Juhász Péternek legalább a társadalmi támogatottságra vonatkozó kritériumát teljesíteni tudjuk a közel másfél millió szavazónkkal. De akkor hadd legyek teljesen világos: együtt kívánunk működni mindenkivel. Hogy ezt technikailag milyen formában tesszük majd meg a 2014-es választáson, a következő egy évben dől el.
- Az MSZP alternatív gazdaságpolitikai programja mennyire kőbe vésett? Mennyire tudnak módosítani rajta, ha azt az együttműködés megkívánná?
- Minden programban vannak olyan alapértékek, amelyekhez ragaszkodunk. Ilyen például, hogy megszorítások helyett a gazdasági növekedésben, a foglalkoztatás bővítésében és az igazságosabb közteherviselésben, a szociális piacgazdaságban hiszünk. A gazdaságpolitikára mi eszközként tekintünk, amelynek segítségével a társadalompolitikai céljainkat kívánjuk elérni. Nincs benne túlzó ígéret, nagyon is reális alapokon áll. Nem tudom megígérni, hogy el fog jönni a Kánaán, ahogyan Orbán Viktor ellenzékből tette. Nem akarok becsapni senkit. Olyan célokat fogalmazunk meg, amelyek nem csak a baloldali tömegek számára fontosak. Egy programot szerintem soha nem az minősíti, hogy kik írták, hanem az, hogy megvalósítható-e, és mekkora a társadalmi támogatás áll mögötte. Mi nem üres aktákkal akarunk odaérni a kormányzáshoz. Az elmúlt húsz év politikájának meghaladását jelenti az is, hogy konkrét, a Parlamenthez beterjesztett programcsomagot teszünk le az asztalra. Az emberek pontosan tudni fogják, hogy mire adják majd a voksukat, ha ránk szavaznak, és nem kérünk száznapos türelmi időt.
- Újraválasztása után mondott kongresszusi beszédében önkritikus hangot ütött meg a nyolc év kormányzással kapcsolatban, a párt korábbi vezetőit pedig hátrébb húzta. Mégis, mintha kevésbé éreznék a választók, hogy új karaktere és tartalma lenne a szocialista pártnak. Az együttműködést szorgalmazók egy része pedig épp ezt a friss hitelességet kéri számon az MSZP-n.
- Az elmúlt húsz évben nem volt pártelnök olyan önkritikus saját magával, saját pártjával és annak kormányzásával szemben, mint én. Szervezeti fejlődésünkben akkor jutottunk el arra a pontra, hogy bizonyos felszabadító erőként ezeket a sarokpontokat és önkritikus megjegyzéseket megtegyük. Amikor újraválasztottak, kötelességem volt, pont a továbblépés érdekében, hogy világossá tegyem, mit és hol rontottunk el. A médiafigyelem ekkor még kevésbé volt erős, elsősorban a támogatottságunk akkori szintje és Gyurcsány Ferenc friss távozása miatt. Az, hogy erre kevesen emlékeznek, s hogy kevésbé tudta átadni a közvetítő média a nyilvánosságnak, nem pusztán rajtunk múlott. Ha ma beszélnék arról, hogy mit rontott el a szocialista párt, mindenki azzal vádolna: csak azért teszem, mert ezt várják el az együttműködésre jelentkezők. Holott én ezeken a mondatokon már március óta túl vagyok. Ez már az MSZP történelmének része. A nyári fókuszcsoportos felméréseink azt mutatták, hogy léteznek még sztereotípiák a szocialistákkal szemben. A megkérdezett bizonytalan szavazók közül többen jelezték, hogy „ezért vagy azért” nem voksolnának az MSZP-re. Majd amikor eléjük tettek egy-egy szocialista nyilatkozatot, szembesítették azzal, hogy kik vezetik jelenleg a pártot, rendre azt válaszolták, „ja, ha ez így megváltozott, akkor akár támogatnám is őket”. Fontos tanulság, hogy minél többet tudnak rólunk és politikánkról, annál inkább készek ránk szavazni. Persze van mit javítanunk bőven, ezért is vagyunk egyre többet az emberek között. A múlt tapasztalatait nem szabad elfelejtenünk, azokra is építve kell tovább lépnünk, és ma már a jövővel foglalkoznunk.
- Másfél év múlva európai parlamenti választások is lesznek. Azt beszélik, már tucatnyi embernek megígérte, hogy rajta lesz a következő EP-listán. Ezek szerint a megújulás és frissítés jegyében a most uniós szolgálatot teljesítő négy szocialista képviselő is az utolsó mandátumát tölti?
- Amikor azt mondtam, hogy bizonyos, a szocialista pártot korábban az első vonalban megtestesítő személyiségek lépjenek eggyel hátrébb, akkor nem arról beszéltem, hogy rájuk nincs szükség. Természetes igény, hogy egy változást akaró pártban azok, akik húsz éven keresztül napi szinten az első sorból határozták meg a politikánkat, adjanak másoknak is esélyt. Azoknak, akik dolgoznak és segítik a közösség érdekeit, mindig lesz helyük a csapatban. Akik intrikálnak, kibeszélnek és a személyes érdekeiket előrébb helyezik, azok viszont nem kellenek. Ami pedig a pozícióosztást illeti: dőreség lenne tőlem bármit is ígérni, hiszen gyengíti a mozgásteremet, gyengíti a motivációs lehetőségeket. Ezek a sejtetések sokszor inkább az érintettek önpozicionálásáról szólnak, esetleg az én amortizálásomról. Ez a mostani négyes brüsszeli csapat nagyon komoly szakmai munkát végez, magas elismertséggel. Abban biztos vagyok, hogy 2014-ben a mostaninál jóval több uniós mandátumot szerzünk. Brüsszelben fontos döntések születnek, az EU-ban szövetségeseink és barátaink ülnek. Az MSZP az unió integrációjának mélyítését támogatja, mi az asztalnak azon az oldalán akarunk ülni, ahol a döntések születnek. Mi nem mondunk mást Brüsszelben, mint Budapesten. Az értékrendünk nem változik attól, hogy az országhatár melyik oldalán vagyunk éppen.
- Most is hordja azt a Kossuth-címert, amelynek viselésére október 23-án szólította fel a „szabadság és a köztársaság” támogatóit. Nem gondolja, hogy ez inkább taszítani fogja azokat, akiknek már a kokárda fideszes kisajátítása sem tetszett? Arról nem is beszélve, hogy sokan talán a retorzióktól való félelem miatt nem viselik majd.
- Bosszúra ma már akkor is számítani lehet, ha valaki pusztán nem ért egyet a Fidesszel és a kormány politikájával. A címerviseléssel kapcsolatban pontosan fogalmaztam, azt mondtam: a szabadság és a köztársaság hívei tűzzék ki ezt a nemes szimbólumot. Nem pusztán a baloldaliakat hívtam fel ennek viselésére, hanem mindenkit, aki hisz ezekben az eszmékben. Legyen az jobboldali, liberális és zöld. Ez nem kirekesztő, hanem befogadó felhívás. Tűzze ki minél több ember, még a fideszes képviselők is. Azonban Orbán Viktornak nem javasolnám, hiszen az ő mellkasát égetné ez a címer, mert ő nem demokrata, nem a szabadság, és nem a köztársaság híve.
- 2014-ben hosszú kampányra kell számítani: előbb az előregisztráció kapcsán, majd az országgyűlési, uniós és önkormányzati voksolásokat megelőzően. Ehhez sok pénz kell. A Milla alternatív köztársasági elnöke, Dopeman nyilatkozta azt a Népszabadságnak, hogy a változtatáshoz immár a baloldali tőkének is meg kell mozdulnia. Érzi ezt a késztetést a vállalkozói, támogatói oldalon?
- Nagy a különbség a 2010-es és a mostani állapotok között. Valóban, egyre többen nyitják ránk az ajtót. Régebben időpontot is nehéz volt egyeztetni. Ebben nyilván benne volt a választási vereségünk hatása és a vállalkozói kör igazodási szándéka, a nemzeti együttműködés fenyegető rendszerébe való beilleszkedés kényszere is. Ma már nincs így. Rengeteg cégvezetővel lehet és tudunk is konzultálni szakmai kérdésekben. De az kétségtelen, hogy míg a jobboldali vállalkozók büszkén vállalják, mit gondolnak a világról, és erkölcsi kötelességüknek is érzik, hogy támogassák a politikai jobboldalt, addig a baloldaliak erről másképpen gondolkodnak. Nem állnak a nyilvánosság elé, és nem vállalnak szerepet. Feltehetően a kétharmad fenyegetése miatt, hiszen senki sem szeretné, hogy Simicska Lajos egyszer csak bekopogtasson hozzá és azt mondja, „hallom, szabadulni akarsz a céged ötvenegy százalékától”.
- Bajnai Gordon legutóbbi nyilatkozatában tett arra vonatkozó kijelentést, hogy egy Orbán Viktor utáni jobboldallal is ki kell egyeznie a normális országot akaróknak. Ezzel szemben Gyurcsány Ferenc a Fidesz teljes legyőzéséről beszél. Ön mit mond?
- Most leginkább azt, hogy ebben is előreszaladunk, előbb meg kell nyerni a választást, azaz le kell győzni a Fideszt. De Orbán Viktor számos választási vereséget élt már túl, és ezért most sem gondolom, hogy egy újabb választási vereség után olyan könnyen félre lehetne állítani a Fideszben. Amíg létezik a Fideszben az Orbán–Simicska-tengely, addig kiegyezésre nincs lehetőség.
Szalay Tamás Lajos
http://nol.hu/belfold/az_elso_lepest_megtettem
