„Én a terepmunkában hiszek. (...) Én abban hiszek, hogy az emberek között kell lenni” – mondta a XVI. kerületi ellenzéki parlamenti képviselő, korábbi helyi önkormányzati egyéni képviselő.
Hangsúlyozta: országgyűlési képviselőként is ezt tervezi tenni, mert ez a terepmunka „az egyik szükséges, de nem biztos, hogy elégséges feltétele” a következő választás eredményességének az ellenzék számára.
A másik, amin szerinte mindenképpen változtatni kell: a mindent elárasztó hazug kormánypropaganda. Erre is van helyben, a választókerületében terve, „hogy a hangunk, a gondolataink eljussanak az emberekhez” – mondta.
Mint mondta, a budapesti ellenzéki győzelmeket segíthette, hogy „a szabadság hangja” itt inkább eljuthatott a választókhoz, akik így megalapozottabban tudtak dönteni.
Elutasította, hogy a vidéken élőket megbélyegző jelzőkkel illessék vagy lenézzék; mint mondta, arról lehet szó, hogy ők kevésbé voltak tájékozottak, kevésbé jutottak el hozzájuk a valós hírek.
A bűnbakkeresést vagy egyszemélyi felelős megnevezését is elutasította, mondván: az az ellenzéki választok sem ezt várják.
„Ha együtt indultunk, akkor együtt is kell csinálni, és a felelősségünk is közös” – hangsúlyozta.
Elítélte a sajtóban való üzengetést is az ellenzéki pártok között, ugyanakkor azt mondta: az ellenzéki pártoknak meg kell állapodniuk abban, hogy a Parlamenten belül „ebben az őrületes narancsuralomban mennyire lehet részt venni a cirkuszban, hol lehet értelmes munkát végezni.”
