A felemelő hír hatására azonnal felvillant emlékeimben Trocsányi Zoltán Az ülők és árnyékszékek első nyoma hazánkban című írása. A XV. Században élt Georius keresztnevű magyar úr, aki a nagyon fontos dolgát úgy végezte el, hogy a nyugati divatot követve egy polcra ült, ezért Polconzaró Györgynek hívták. Ez abban az időben igen feltűnő és nevetséges volt, mert nomád őseink vándor életmódjuk miatt nem ismerhették az ülőkés árnyékszéket. Az ős magyarok a dárdájukat a földbe szúrták, és abban kapaszkodtak meg. Az idők múlásával a ház mögött két karót vertek a földbe és ezt „felülmúlhatatlan kényelmi eszköznek tekintették” írja Trocsányi Zoltán.
Még elképzelni se tudom, hogy egy másfél millió forint értékkkű árnyékszék milyen színvonalú luxus kényelmet biztosít boldog használójának. Úgy gondolom, hogy ez az árnyékszék a fejlődés csúcs, bármennyire is kreatív a magyar ember.
A polgármester irodájában nyíló luxus illemhely felülmúlhatatlan kényelmet teremt használójának, ami bizonyára jó hatással van irányító, szervező munkájára is. Ez pedig hozzájárul a kerület gyors fejlődéséhez.
Dr. Takács Imre
Hajdúszoboszló
2013. október 15. 06:25
Az illemhely fejlesztés csúcsán vagyunk
A közelmúltban arról értesültünk, hogy az egyik budapesti kerület polgármestere munkahelyén másfél millió forint értékben bizonyára minden igényt kielégítő illemhelyet építetett saját szükségletének kielégítésére. Nem vagyok abban a helyzetben, hogy megcsodáljam az ülőalkalmatosságot, azonban feltételezem, hogy ezzel az építészeti remekművel az első helyre kerültünk a kontinens országaihoz viszonyítva.
