Hogyan változott a nyugdíjasok anyagi helyzete az elmúlt másfél évtizedben?
Az elmúlt szűk másfél évtizedben folyamatosan romlott a nyugdíjasok helyzete, a világjárvány, valamint az azt követő vágtató infláció a nyugdíjasokra, valamint az alacsony keresetűekre volt leginkább hátrányos hatással. A nyugdíjrendszeren pedig sok „barkácsolás” történt az elmúlt években, például változtattak az indexálás módszerén is. Az indexálás három módon történhet, a rendszerváltoztatást követően pedig már mindhárom formája kipróbálásra került.
A jelenlegi indexálás azért okoz problémát, mert a nyugdíjasok gyorsuló ütemben szegényednek el az aktív dolgozókhoz képest, hiszen a bérek gyorsabb ütemben emelkednek, mint a nyugdíjak. Ugyanakkor ebben a globalizált világban az árak a fizetőképes kereslethez igazodnak, így ha a bérfejlesztés jóval magasabb, mint a nyugdíjak emelkedése, akkor az aktívkorúak vásárlóerejével párhuzamosan emelkednek az árak, amelyet a nyugdíjasok egyre kevésbé tudnak megfizetni.
A kormány azt ígérte, hogy megőrzi a nyugdíjak vásárlóértékét. A valóság azonban mégis mintha mást mutatna…
A nyugdíjasok a nyugdíjba lépésük pillanatát követően folyamatosan elszegényednek, hiszen a kormány a nyugdíjazás pillanatának az életszínvonalát próbálja csupán megőrizni. De az évtizedek alatt fejlődik az ország, tehát az igazi probléma, hogy a nyugdíjasok nem részesülnek a gazdasági fejlődés eredményeiből. Az árak és a nyugdíjak viszonyrendszerében ma már nem arról kell beszélnünk, hogy „nyílik az olló”, hanem arról, hogy egyre nagyobb a szakadék.
A nyugdíjaknak azt a célt is kellene szolgálniuk, hogy egy ledolgozott élet után az egyén meg tudja őrizni azt a társadalmi státuszát, amelyet aktív korában sikerült elérnie.
Ez azonban nem teljesül, hiszen a hírek szerint egyre többen kerülnek a szegénységi küszöb alá.
A nyugdíjasok folyamatosan csúsznak le, sajnos egyre többen kerülnek a szegénységi küszöb alá. Az utóbbi öt évben megtízszereződött a szegénységi küszöb alatt élő nyugdíjasok száma. Néhány ezerről 30 ezerre növekedett. 100 ezer forintos nyugdíjnál is kevesebb bevétellel kell beérnie 200 ezer embernek, miközben nagyjából 170 ezer forint egy egyfős háztartásban az a megélhetési küszöbérték, ami a létfenntartáshoz szükséges. Aggasztó, hogy a megélhetési küszöb alatt 600 ezer ember él, valamint közel egymillió fő él a mediánnyugdíjnál is kevesebb pénzből. Őket fenyegeti igazán a leszakadás veszélye.
Milyen esetleges állami beavatkozásokra lenne szükség ahhoz, hogy javuljon a helyzet?
Néhány évvel ezelőtt a Nyugdíjas Szervezetek Egyeztető Tanácsa készített egy 19 pontból álló javaslatcsomagot, ami valósi megoldást kínálna a jelenlegi helyzetre. Ezeket a pontokat időrendi és fontossági sorrendbe is helyezték, amelyek megvalósulása esetén érdemi javulást lehetne elérni. Ennek a javaslatcsomagnak az öt legfontosabb pontja azonnali megvalósítást kívánna.
A legfontosabb feladat lenne az indexálás megváltoztatása, valamiféle vegyes módszer alapján, amelynek segítségével a nyugdíjasok elszegényedése megállítható lenne.
A nyugdíjminimumot azonnal fel kellene emelni, hiszen ennek összege is 14 éve változatlan, ezt a mindenkori nettó minimálbér értékének feléhez kellene igazítani.
Nyugdíjkorrekciós törvényt kellene életbe léptetni, az elértéktelenedett nyugdíjak felzárkóztatása érdekében, de nem a magasabb nyugdíjakat kellene visszavágni, hanem az alacsony nyugdíjak felzárkóztatásához új költségvetési forrásokat kellene biztosítani.
Fontos lenne az is, hogy nők és férfiak számára egyaránt biztosítva legyen a rugalmas nyugdíjba vonulás lehetősége, hiszen az elmúlt időszakokban nagyon sok aránytalanságra és igazságtalanságra volt példa.
Mindezek mellett törekedni kellene arra, hogy a mindenkori nettó átlag keresetek hatvan százalékát meghaladják az átlagnyugdíjak is.
Egyre többet hallani arról, hogy fenntarthatatlan a nyugdíjrendszer, hogyan kellene ezen változtatni?
Rövid és középtávon nincs szó erről. Hosszútávon a demográfiai helyzet következtében a felosztó-kirovó nyugdíjrendszerben egy aktív dolgozóra 3-4 nyugdíjas fog jutni, a jelenlegi kettő helyett.
A Ratkó-korszak következtében körülbelül háromszázezerrel több gyermek született az átlagos, azt megelőző évekhez képest. Azonban ennek a korszaknak a gyermekei ma már mind nyugdíjasok, ennél fogva 2035-ig demográfiai hullámvölgy tapasztalható, az elkövetkezendő években tehát várhatóan nem fog nőni a nyugdíjasok száma. Legközelebb 2035 környékén fog növekedni a nyugellátásban részesülők száma, amikor a Ratkó-unokák elérik a nyugdíjkorhatárt.
Még Varga Mihály pénzügyminiszter szerint sem kell aggódni amiatt, hogy a magyar nyugdíjrendszer fenntarthatatlanná válna. Ugyanis a korábbi gyakorlattól eltérően ma már nem beszélhetünk elkülönített nyugdíjkasszáról, ehelyett a nyugdíjkiadások a költségvetésnek csupán egy sorában jelennek meg. Ez azt jelenti, hogy a nyugdíjellátás nem csak a befizetésekből áll össze, hanem a büdzsé részeként kezelik, így az állam más adóbevételekből is biztosítani tudja ezt a kifizetést. Így elvileg a rendszer stabilitása is biztosított, hiszen nem függ attól, hogy egy dedikált „nyugdíjkasszába” mennyi pénz érkezik.
