Az MSZP álláspontja az Alkotmány tervezetéről

Az új alaptörvény tervezete világosan megmutatja, hogy a kormányzó pártok tudatosan távol tartják magukat a köztársasági eszmétől. Az ország elnevezése ezért változik meg, ez pedig világos elhatárolódást fejez ki az eddigi köztársaságokkal és általában a köztársasági eszmével szemben. A szöveg múltba forduló, a magyar állami önrendelkezés elvesztését az ország német megszállása, 1944. március 19. és a szabadon választott Országgyűlés megalakulása, 1990. május 2. közé teszi. E dátumok szerepeltetése azért lehet fontos az előterjesztők számára, mivel így a német megszállásra hivatkozva felmenthetik a magyar állami szerveket - a részben német nyomásra, de általuk végrehajtott - cselekményeik, különösen a deportálások felelőssége alól. Ez pedig a magyar jobboldal egy részének olyan narratívája, amely - hasonlóan a más totalitárius bűnöket magyarázni akaró véleményekhez - nem egyeztethető össze a demokratikus Magyarország alapeszméivel.

 A tervezet kinyilvánítja az 1949-es alkotmány érvénytelenségét. A szerzők nyilván politikai deklarációnak szánták ezt a kijelentést, de a szövegnek a kormányfő nyilatkozataiban is megjelenő tartalma az, hogy a hatályos alkotmánytól elhatárolódnak, és a közjogi rendszert újra kívánják építeni. A hatályos alkotmány közjogi érvénytelenségének kimondásából ugyanakkor az is következik, hogy a kormányzó pártok alkotmányozásának nincs alapja, hiszen érvénytelen az a törvény, amely alapján az Országgyűlés (kétharmados többséggel) hatáskört kapott az alkotmány megalkotására. A jelzett időszak - a jogfolytonosság megszakadása - közjogi szempontból egyébként ahhoz is vezetne, hogy mind a hazai jogszabályok, mind a nemzetközi kötelezettségek érvénytelennek tekintendők.

 Az alaptörvény nem tűr el politikai deklarációt, minden ilyen megnyilvánulásnak súlyos következményei vannak. Ezt a tervezet megfogalmazói nem ismerték fel, vagy ha felismerték, az a Fidesz-KDNP pártszövetség eddig jellemző kettős beszédének kifejezett bizonyítéka, és azt igazolja, hogy a kormányzó pártok a hatalmi berendezkedés átalakításában addig mennek el, amíg ez elé a társadalmi-politikai, nemzetközi környezet akadályt nem állít.

 A szöveg kidolgozatlan, ellentmondásos, képzavaroktól szenved, a szakmai igényesség minimumát sem mutatja. Szakít a közismert jogi fogalmak eszköztárával, a megfogalmazás ennek megfelelően primitív, a szerkesztés elégtelen, a megfogalmazás pontatlan és helyenként értelmezhetetlen. Képzavar például a Szent Koronának az a szerepe, hogy megtestesíti a nemzet egységét. Ez a szerep már foglalt, hiszen a nemzet egységét a köztársasági elnök testesíti meg, hacsak ezt a kettőt nem akarják most összekapcsolni.

 A preambulum terjengős szövege többek között azt fejezi ki, hogy a kereszténységnek napjainkban is nemzetmegtartó szerepe van. Ez az ország nem hívő polgárai számára nehezen elfogadható, egyben megkérdőjelezi azt is, hogy az állam világnézeti kérdésekben nem foglal állást. A credo a Horthy-korszak közjogi felfogásához való látens visszatérést vetíti előre. A két világháború közötti közjog valamennyi fontos tétele: a köztársaságtól való idegenkedés, a történeti alkotmány emlegetése, a Szent Korona és a jogfolytonosság megszakadásának kinyilvánítása a magyar társadalom többsége számára már nem elfogadható.

 Az új alaptörvény lehetővé teszi, hogy a kormánypártok az általuk még eddig el nem foglalt független tisztségeket megbízható emberekkel, hosszú időre betöltsék. A független intézmények közül tavaly elfoglalta a Fidesz az Állami Számvevőszéket, a legfőbb ügyészi tisztséget, a médiahatóságot. A tervezet megteremti annak lehetőségét, hogy elfoglalja az Alkotmánybíróság elnöki tisztségét, a Legfelsőbb Bíróság (itt Kúria) főbírói székét, az ombudsmani hivatalokat, illetve hosszabb időre nevezze ki az általa kiválasztott Magyar Nemzeti Bank elnököt. A következő kormányzat idején minden független intézmény vezetője a mostani kormány kinevezettje/választottja lesz.

 A parlamentarizmus lényegével ellentétesen a most kormányzó koalíció gazdaság- és társadalompolitikai elképzeléseit kifejező egyes törvények megváltoztatását kétharmados többséghez köti, amikor ezeket a tárgyköröket sarkalatos törvényekben szabályozza. A sarkalatos törvényeket az Országgyűlés a jelen lévő képviselők kétharmadának szavazatával fogadja el. Ilyen sarkalatos törvény - több mint 30 tárgykörben - szabályozza majd az adórendszert, a nyugdíjrendszert, a médiaszabadságot, az ügyészséget, és számos más olyan területet, amelyek egyébként a kormányzás alapvető mozgásterét adják.

 Az Alkotmánybíróság hatáskörei az ígéretek ellenére szűkülnek. A testület változatlanul nem járhat majd el költségvetési kérdésekben, vagyis a kormánypártok fenntartják azt az elképzelésüket, hogy a parlamenti többség hatalma bizonyos kérdésekben korlátozhatatlan. Ez élesen ellentétes a modern alkotmányos demokráciák alapelveivel. Az Alkotmánybíróság hatáskörének tavalyi korlátozása után a tervezet a bíróságok esetében is megszorító értelmezést foglal el a költségvetési kérdésekben való döntés tekintetében. A szöveg szerint a bíróságok a döntéseik során kötelesek tiszteletben tartani a kiegyensúlyozott költségvetési gazdálkodás elvét, s ez nehezen értelmezhető másként, mint hogy tartózkodniuk kell a jelentős költségvetési kihatással járó döntések (pl. az államot terhelő kártérítések) meghozatalától. A bíróságok függetlenségének kifejezett sérelmét okozza a bírói tisztségek betöltésébe való kormányzati beavatkozás is.

 Az alapvető jogokra vonatkozó szabályok csak a kommunikációban egyeznek meg az Európai Unió Alapjogi Chartájában foglaltakkal. A Charta számos garanciális szabálya kimaradt a tervezetből (pl. 8., 11., 21., 27., 30, stb. cikk). A tervezet generálisan tilalmazza az emberi egyedmásolást, ezzel szemben az Európai Unió mintaként szolgáló Alapjogi Chartája csak a szaporítási célú emberklónozást tiltja. Mindez ezt jelentheti, hogy a gyógyászati célú őssejtkutatás egy jelentős része Magyarországon tilalmazott lesz.

 Érdemi változás, hogy a szociális biztonsághoz való jog már nem lesz alapvető jog, valamint jelentősen csökken a környezet jogi védelmének szintje, mivel nem lesz alapjog az egészséges környezethez való jog sem. Új alapvető kötelezettségek jelennek meg az alaptörvényben, így a szociális juttatásokért (a szöveg szerint a betegség idején járó táppénzért is!) dolgoztatni lehet az embereket, illetve mindenkinek a képességei és lehetőségei szerint dolgoznia kell. A tervezet valamennyi szociális juttatás esetében lehetővé teszi, hogy a juttatás feltétele a "közösség számára hasznos tevékenység" legyen.

 A tervezet elhagyja a hatályos alkotmányból a háború és az erőszak tilalmát, valamint a más államok területi épségének tiszteletben tartásának kötelezettségét. Mindkét tétel része ugyan a nemzetközi jognak (ha közjogilag érvényesnek tekintjük), így akkor is kötelezik Magyarországot, ha az alkotmány kifejezetten nem szól róluk. A háború tilalma esetében még lehet úgy érvelni, hogy az erőszak tilalma magában foglalja ezt is, így indokolható a normaszöveg egyszerűsítése. Annak azonban a magyar történelem ismeretében egyáltalán nincs jó üzenete, ha a más államok területi épségének tiszteletben tartását elhagyja az alkotmányozó az alaptörvényből.

 A tervezet szerint a család mint a nemzet fennmaradásának alapja részesül védelemben. A nemzet fennmaradását a gyermekvállalás biztosítja, így teleologikus értelmezés szerint csak a gyermeket nevelő párok részesülnek a családok kiemelkedő védelmében. Ez a szemlélet ellentétes az Európai Emberi Jogi Bíróság évtizedes gyakorlatával, amely szerint a család két személy bensőséges életközössége, függetlenül attól, hogy nevelnek-e gyermeket vagy nem.

 A tervezet kifejezett lehetőséget ad a gyermek (több gyermek esetén egy gyermek) után járó szavazati jog szabályozására. A gyermekek szavazati joga ellentétes a választójog egyenlőségének az európai alkotmányos konszenzus szerinti tartalmával, ráadásul a gyermekek között a testvérek számától függően tesz különbséget a jogalkotó. A sokgyermekes családok között a közmeggyőződés szerint jelentős arányban képviseltetik magukat a romák, így a gyermekek utáni szavazati jog korlátozásában nehéz nem rasszista indítékot látni.

 A nemzeti és etnikai kisebbségek esetében a tervezet nem tartalmazza az önazonosság megválasztásának jogát, csak az önazonosság megvallásához való jogot. Ez azt eredményezi, hogy az állam lehetőséget kap arra, hogy maga döntsön arról, kit ismer el németnek, románnak vagy romának. A szomszédos államokban élő magyarok védelme érdekében eddig Magyarország példaszerű kisebbségi politikát igyekezett folytatni, a jogvédelem szintjének csökkentése ugyanakkor károsan hathat ki a határon túli magyarok kisebbségi jogokért való küzdelmére.

 Hosszasan sorolhatnánk mindazokat az elemeket, amelyek tekintetében az új alaptörvény jelentősen visszalép a hatályos demokratikus jogállami alkotmány eredményeitől. A fenti összeállítás csak a nemzetközi szempontból figyelemre méltó legfontosabb változások jelzésére szorítkozhatott.