Ez a döntés pontosan mutatja azt a bizonytalanságot, amit a kormány az oktatásügy egészében mutat. Hol van részösztöndíj, hol nincs. Hol van felvételi keretszám, hol nincs. Hol van Hoffmann Rózsa, hol nincs.
Eközben egyetemista és főiskolás hallgatók szerte az országban tiltakoznak és kiszámítható, modern felsőoktatást akarnak. A rektorok biztos költségvetést követelnek, hogy intézményeiket megfelelő módon tudják irányítani, és az évszázados autonómia megtartását, ami a felsőoktatási intézmények egyik legfontosabb jogosítványa volt.
Az eddig is áttekinthetetlen kormányzati struktúra az Oktatási Államtitkárság megszüntetésével és kettéválasztásával tovább bonyolódik, ami nyilvánvalóan megnehezíti az érettségizők és felvételizők dolgát már a legközelebbi jövőben is. Amíg a kormány saját bajaival van elfoglalva és megoldást keres arra a problémára, amit ő maga okozott, addig sok tízezer magyar fiatal az érettségire, a felvételire gondol és készül.
Ha egy kormány jól dolgozik, akkor a középiskolások, a felvételizők, az egyetemisták érdekeit nézi, és nem azt, hogy miképp tudja egyik székből a másikba menteni saját emberét, hogyan tudja még áttekinthetetlenebbé tenni a kormányzást.
Az MSZP elutasítja az önfinanszírozó felsőoktatás ostoba tervét, ami a költségvetési támogatás radikális csökkentését hozta a felsőoktatásba. Elutasítja a hallgatók röghöz kötését, a hallgatói szerződések intézményét, és olyan felsőoktatást akar, amelyben a professzorok, az oktatók tapasztalata és a hallgatók tehetsége együtt biztosítja az intézmények színvonalát.
Az oktatáson ez már nem segít
Hoffmann Rózsa ment is, meg maradt is. Ment a felsőoktatásból és maradt a közoktatásban. De az oktatásügyön ez már nem sokat változtat.
