A kormány azonban máig nem hozta nyilvánosságra a jogszabály koncepcióját. Az eddigi tervekből nem derül ki, hogy a kabinet korszerű szakmunkásképzést, vagy olcsó munkaerő-termelést akar-e, a tankötelezettség korhatárának leszállítása azonban az utóbbira utal. Az MSZP aggodalommal figyeli, hogy mindössze apró mozaikokból lehet következtetéseket levonni a szándékokról, hiszen a teljes koncepciót az érintettek sem ismerik.
Ráadásul az eddig kiszivárgott részletek alapján a szakértők azt mondják, egyáltalán nem megbízható diagnózisra épül a tervezett átalakítás. Jelentősen ronthatja a hátrányos helyzetű fiatalok majdani elhelyezkedésének esélyeit, és az olcsó, szakképzetlen munkaerő növekedéséhez vezet, ha megvalósulnak a kormány, vagy éppen az iparkamara egyes elképzelései. Az egykori szakképzésfejlesztésért felelős miniszterelnöki megbízott úgy látja, a kormány lemond a szakmunkásokról.
"A kormány nemcsak hogy nem tájékoztat a bejelentett törvény előkészítéséről, de senkivel nem is tárgyalt az átalakításról. A szakmai szervezetek, a szakképzés széles körű szakmai közvéleménye nincs bevonva az egyeztetetésbe, miközben már augusztus van." A kabinet teljesen átengedte a terepet az iparkamarának, de ott is konfliktusos tervek bontakoztak ki.
A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) ugyanis a rendszerváltás előtti szakképzéshez térne vissza, német minta alapján. A duális rendszerű, három éves képzési formát úgy szeretnék meghonosítani, hogy abban jelentősen megnövelnék a gyakorlati órák számát, így szakmai tapasztalatot ugyan szereznének a diákok, de nem lenne esélyük a továbbtanulásra. A német helyett inkább a dán példa lenne követendő, Dániában ugyanis szintén hároméves tanoncrendszerű szakképzés működik erős vállalati részvétellel, ám hangsúlyt fektetnek a közismereti oktatásra is, ami a szakmunkások elhelyezkedésében, esetleges továbbtanulásuknál óriási előnyt jelent.
A szakképzés átalakításának ügyében is tükröződik az Orbán-kormány filozófiája; a rövid távú érdekek dominálnak, csak a pénzkivonás a lényeg, hiszen a cégekre hárítanák a képzés költségeit. Ez azonban nemcsak szűklátókörű, hanem kifejezetten sokba is fog kerülni hosszú távon, hiszen ma itthon körülbelül 1,5 millió ember van, aki nem tud elhelyezkedni, mert nincs megfelelő szaktudása, ők már most is közmunkára vannak ítélve. Ismert, hogy a közmunka rendszerét miként alakították át, de az is fokozza a félelmeket, amit a munka törvénykönyve ügyében terveznek.
2012-ben érzékelhető válhat egy újabb, már a szakképzési rendszer okozta probléma, hiszen a sugalmazott kormányzati tervek nemhogy nem gondoskodnak arról a 1,5 millió emberről, akik jelen pillanatban is szakmára szorulnának, de már most lemondanának azokról a fiatalokról is, akik majd bekerülnek az "új" szakképzési rendszerbe, ám onnan nem versenyképes tudással, hanem a semmivel a kezükben távoznak. Várható egyébként, hogy az átmeneti időszakban a szakképzésben részt vevők száma is le fog csökkenni, ami újabb csapást mérhet a magyar gazdaságra.
A szakmunkások foglalkoztatásának problémáit nem szabad kizárólag a szakiskolák működésére, illetve azok hiányosságaira visszavezetni. Hangsúlyozta: a szakképzés szükséges, de önmagában nem elégséges feltétele a foglalkoztatásnak. Problémák sokaságával kell szembenézni ezen a területen, hiszen ma rengeteg szakképzettséggel rendelkező ember sem tud elhelyezkedni a munkaerőpiacon. Magyarországon 1 millió 834 ezer szakmunkás van, közülük 1 millió 133 ezer fő foglalkoztatott, a különbség tehát 700 ezer ember, akik semmihez nem tudnak kezdeni.
Ennek oka főképp az, hogy a szakmunkások nagy részénél tanult szakmájukra már nincs szükség, máshoz viszont nem értenek. Csakhogy akikre nagy szükség van, azok sincsenek megbecsülve, sem anyagilag, sem társadalmilag, előmeneteli lehetőségeik nincsenek, rosszak a munkakörülményeik, magas a munkába járásuk költsége, de a magyaroknál általános a mobilitás hiánya is. Miért tanulna valaki olyan szakmát, amit utána nem fizetik meg, még akkor sem, ha nagyon nagy szükség van rá?
Ráadásul ezért a rendkívül alacsony bérért igen gyakran feketén-szürkén foglalkoztatják a szakmunkásokat. "Szakmailag és politikailag is felelősséggel tartozunk ezekért az emberekét, ezért szükséges egy program, amelyben a képzés feltételei, a szakképzett munkavállalók jogai és érdekei, az egyenlő bánásmód érvényesül" A kormánynak most elsősorban azt kellene figyelembe venni, hogy hogyan, mivel tehetnék vonzóbbá a pályát. Csak a piacképes, állandó megújításra alkalmas szaktudás teremtheti meg százezrek számára a kitörés lehetőségét az alulképzettségből, a munkanélküliségből és a szegénység csapdájából.
Az MSZP olyan szakképzési rendszert tudna támogatni, ami megőrzi a sokszínűséget, a korábbi formákat, azaz amelyben megmarad az érettségire épülő, a hagyományos négyéves szakiskolai, a szakközépiskolai, s egyedi esetben az előre hozott szakképzés is. Jó irány a térségi integrált szakképző központok (TISZK-ek) keretein belül működő, tanulószerződéses rendszer, ám a kormány most ezt is teljesen felülírná, s kizárólag az iparkamara igényeit figyelembe véve alakítaná át. Egyértelmű, hogy alapvető dolgok nincsenek átbeszélve, s nemcsak az ellenzékkel, vagy más pártokkal, hanem magával a szakmával sem, például a Magyar Szakképzési Társaságot semmiről nem kérdezték meg.
Késő lesz az elfogadása előtti napokban beterjeszteni a szakképzési törvényt, mert ha azt a szakma nem fogadja el, nem tudják alkalmazni, így az egész új rendszer megbénulhat. Ráadásul ezeken a területeken 5-6 évre előre kellene tervezni a rendszer megváltoztatásának folyamatát is.
A bűvös 16
Az Orbán-kormány a szakképzési reformmal együtt "fülkeforradalmasítaná" a tankötelezettségi korhatárt is. Komoly kapkodás van, hiszen ma 18 év a határ, a Széll Kálmán Terv pedig 15-re vitte volna le úgy, hogy előtte még 17-ről szólt a bejelentés. Ez Magyarország nemzetközi kötelezettségeinek ellentmond, de a hazai iskolarendszert sem veszi figyelembe. Néhány héttel később bejelentették a 16 éves korhatárt, és várhatóan ez is kerül majd az oktatási törvénybe, persze úgy, hogy az európai országok éppen ellenkező irányba haladnak, mindenhol 18 évre szeretnék felemelni.
Ráadásul egy iskolából kidobott 16 évesnek nem lesz semmilyen végzettségre, így a munkaerőpiacon nem kerülhet alkupozícióba. A korhatárcsökkentés az olcsó munkaerő képzése felé tolja az iskolarendszert, egy ilyen intézkedés pedig egyértelműen a rövid távú, fiskális célokat szolgálja. Az elgondolás nem sok jót sejtet, főként úgy, hogy ezek a fiatalok végzettség, szakmai alapok nélkül a társadalom kevésbé hasznos tagjai lesznek, s részben ebből adódóan sajnos kevesebb ideig is fognak élni - fogalmazott.
A döntéstől függően évente 6-8 ezer gyerek tűnhet el a közoktatásból, és töltheti az utcán az életét a gyermekmunka, a kizsákmányolás, a csellengés, a bűnözés, a drog- és az alkoholfogyasztás veszélyeinek kitéve. A tankötelezettség korhatárának leszállításával a kormányzat lemond a problémás gyerekekről, akik így nem jutnak még szakképesítéshez sem, és később nagy valószínűséggel segélyre szorulnak majd.
Mit tervez az iparkamara?
Áttörésként értékelte Parragh László, az MKIK elnöke, hogy tavaly novemberben Orbán Viktor kormányfő gyakorlatilag az ő kezébe adta a szakképzési rendszert. Öt csapásirányban állapodtak meg: ezerről kétezerre emelik a gyakorlati órák számát a képzésben, a gyakorlatigényes szakmákban a hároméves szakmunkásképzési modellt támogatják, a szakmunkások pedig már 17 éves kortól dolgozhatnának. Negyedik célként fogalmazták meg, hogy a középfokú oktatásban részt vevők körében 35 százalékra kívánják növelni a szakmunkásképzősök arányát, míg a megállapodás ötödik pontja szerint újabb gyakorlatigényes szakképesítés került az MKIK égisze alá. Legalábbis névleg, ugyanis, míg kezdetben 16, majd később 25 szakmát felügyelt a kamara, most 125 van rábízva, de csak mintegy 46 esetében alkalmazzák a saját tananyagot szeptembertől.
Arról is tudni, hogy az MKIK elképzelései szerint a szakiskolai képzés általánosan három, a szakközépiskolai képzés négyéves lenne. A duális képzési rendszerben az első évi gyakorlati képzést az iskolai tanműhelyekben, míg a 10.-11. évfolyamon már vállalatoknál tartanák. Hirtelen, erőből változtatni, ugyanis időbe telik, mire 20 ezer cég önként részt vesz a rendszer működtetésében, hiszen eddig egyáltalán nem kérdezték meg őket erről - a kabinet nem készített felmérést a kis- és középvállalkozások körében.
Június közepén jelent meg ugyanakkor az a kormányhatározat, amely a szakképzési rendszer átalakítására, a gazdasági igényekkel való összehangolására vonatkozó koncepciót tartalmazza - legalábbis a címe szerint. Ebből sem derült ki azonban semmi arról, hogy a gyakorlatban mit is jelent majd a szakképzési reform. A határozat ugyanis csak felkérte a nemzetgazdasági, valamint a közigazgatási és igazságügyi minisztert - nem pedig az oktatási államtitkárt -, hogy készítsék elő az új szakképzési törvényt. Ennek határideje: 2011. szeptember 30. "a közoktatásról szóló törvény benyújtásával egy időben".
Magyarországon a 15 és 64 év közötti korosztályban mindössze 55 százalékos a foglalkoztatottság, az EU-ban ez az arány 65 százalék. A kormány egymillió munkahely megteremtésével kívánja elérni a 65 százalékos foglalkoztatást. A vízió 1-1,3 millió munkahely 10, és 3-400 ezer álláshely 3 éven belüli kialakításáról szól. Vita tárgya, hogy miből és hogyan, sőt az is, hogy az elmúlt év plusz vagy mínusz előjelű változást hozott-e.
Tény, hogy a munkanélküliek és az inaktívak között 700 ezer szakmunkás van. A hatékonyabb szakmunkásképzés, továbbá az átképzések, a felnőttképzés sokat segíthetnének az ő elhelyezkedésükben is. Az utóbbi 20 évben jelentős presztízsveszteséget szenvedett el ez a képzési forma. A politikus szerint ez látszik abból is, hogy a rendszerváltás idejéhez képest felére csökkent a szakiskolai képzésben résztvevők száma, ez most mintegy 24 százaléknyi diákot jelent egy adott korosztályban.
Ezzel szemben ugyanennek a generációnak szakközépiskolába 42, gimnáziumba pedig 34 százaléka jár. Ráadásul, aki vállalják is valamilyen szakma elsajátítását, többnyire kerülik a nehéz fizikai munkát, s aki csak teheti, igyekszik érettségit szerezni, majd tovább tanulni. Az sem elhanyagolható, hogy 30 százalékos a lemorzsolódás a szakiskolákban, tehát 10 gyerekből 7 fejezi, 3 pedig nem, és soha többet nem tudunk arról, mi lesz velük. Róluk a kormányzati kommunikáció nem beszél.
