Mikor két éve először pártelnökké választottak, pontosan ezt, a baloldali fordulat politikáját képviseltem. Ezt teszem ma is. Ettől még nem vagyok forradalmár - ha Orbán Viktor a "forradalmár", akkor én biztosan nem szeretnék az lenni -, és nem képzelem magamról, hogy ezt a politikát én találtam fel. Nem. 2010-ben is tudtam, hogy az európai szocialisták köreiben a baloldalisághoz való visszatalálás a legfontosabb törekvés. Akkor is tudtam, hogy nem vagyunk egyedül ezzel a gondolkodással, és - ellentétben a Fidesszel - én büszke vagyok arra és fontosnak tartom, hogy nem kell egyedül küzdenünk. Így ugyanis, amikor kormányra jutunk, Magyarországnak lesznek szövetségesei.
Hazánkat megviselte a válság, és még inkább megviseli a Fidesz kormányzása. Az Orbán-kormány megszorító politikája két okból is különleges. Egyrészt, Európa leggyávább kabinetjéről van szó. Ez az egyetlen kormány ugyanis, amely nem vállalja azt, amit tesz. Mindenhol másutt van annyi becsület és kurázsi a hatalmon lévőkben, hogy néven nevezik és megindokolják a megszorítást. Persze, minek is tagadnák, ha egyszer az emberek nap mint nap a bőrükön érzik. Csak a Fidesz nézi ostobának az embereket. Másrészt, a Fidesz-kormány másfél évnyi megszorítása felesleges volt: nem vezetett sehova. Nem csökkent se az államadósság, se a deficit. Utóbbi talán majd most mérséklődik, ennek ára azonban a közszolgáltatások és a családok kivéreztetése.
Világossá kell tenni, hogy az MSZP a kiegyensúlyozott költségvetés pártján áll. Nem költhetünk többet, mint amennyink van. Fegyelmezetten kell gazdálkodnunk, máskülönben a jövőnket éljük fel, sőt, a gyerekeink jövőjét verjük el. Másfelől azonban a jelenlegi megszorító politikákkal az a baj, hogy nem húzzák ki Európát a válságból. Nem vezetnek növekedéshez és nem teremtik meg a nagyobb arányú, egyben stabil foglalkoztatás feltételeit sem.
Ezek különösen komoly problémák Magyarországon. A foglalkoztatási válság két évtizede tart, egyre nyomasztóbb feszültséghez vezet a magyar társadalomban. Az érintettek a teljes kilátástalanság állapotában élnek, míg a munkájukat veszélyben érzőket szélsőséges erők próbálják a náluk szegényebbek ellen uszítani, kihasználva félelmeiket. A növekedés kapcsán Matolcsy György egy évvel ezelőtt még 3 százalék felettieket álmodott, mára azonban mínuszban vagyunk és. Úgy tűnik, idén már ott is maradunk.
Az MSZP által Magyarországnak tett Ajánlat - amelyet volt módom bemutatni ezen a héten - azt célozza, hogy a munka és a vállalkozások támogatásával indítsuk be a gazdaság motorjait. Legyen ismét progresszív az szja és alacsonyabb az áfa. Tegyük lehetővé minél több honfitársunk számára, hogy hasznos munkát végezhessen, tisztességes bérért, hogy ezzel jobb életre tehessen szert, egyúttal fogyasztásával segíthesse a gazdaság szereplőinek izmosodását. Senkinek nem érdeke a szegénység növekedése, senkinek nem érdeke az éhbérért foglalkoztatás.
A társadalmi szolidaritás racionális. A szolidaritáselvű politika nyomán többé nem kevesek viselnék a terheket, hanem mindannyian a közöset gyarapíthatnánk, miközben saját helyzetünk is javul. Ahhoz, hogy ez a helyzet előálljon, csökkenteni kell az egyenlőtlenségeket, vissza kell szorítani a szegénységet, fejleszteni és mindenki számára elérhetővé kell tenni a színvonalas oktatást és a színvonalas egészségügyet, csökkenteni kell a munkára rakódó terheket.
Nem tudunk mindent azonnal megjavító gyógyszert nyújtani. A Fidesszel ellentétben nem fogjuk azt hazudni, hogy rendelkezünk ilyennel. Tudunk azonban másféle szemléletet kínálni. Növekedésközpontú, a társadalmi problémákból, az emberek hétköznapi gondjaiból kiinduló, azokat megoldani kívánó szemléletet ajánlunk. Szeretnénk erről minél több emberrel és szervezettel beszélni, vitatkozni, hogy legyen majd közös megoldás, amit a választáson képviselhetünk. Ebben partnerünk lesz a magára találó európai baloldal is, amely most szerzi vissza az őt megillető helyet Európa jövőjének formálásában. Együtt a magyar szocialistákkal.
