Kiváló és éles szemű publicista volt, de elsősorban mégis humanista: olyan ember, aki nem csak észrevette a problémákat és visszásságokat, hanem volt bátorsága köntörfalazás nélkül leírni azokat, méghozzá a hétköznapi ember nézőpontjából. Egyenes volt és soha meg nem alkuvó: olyan művelője hivatásának, akinek életútja bármely mai zsurnaliszta számára szakmai és erkölcsi zsinórmérték lehet.
Egyszer ezt írta magáról: „Ha minden fájdalom nélkül egyszerűen elaludnék, azt hihetném, hogy mindig halott voltam, és egy halott álmodta néha, hogy él.”
Tisztelői, barátai és kollégái tanúsítják, hogy itt volt köztünk, és most nagyon hiányzik. Ám amíg mély emberséggel átitatott sorait olvashatjuk, soha nem távozik örökre.
MSZP
