Olyan országot képzelek el nekik, ahol 18 éves korukig megadjuk nekik a tanulás lehetőségét, hozzá olyan szakembereket és tankönyveket, amelyekből nem a XIX., hanem a XXI. század levegője érződik. Olyan országot, ahol a gyerekek akkor is áldásnak számítanak, ha szegény családban látták meg a napvilágot. Ahol a tágabb közösség, a társadalom és az állam is segít szüleiknek, hogy a családban senkinek ne kelljen éhesen lefeküdnie, legkevésbé a gyerekeknek. A gyereknek is az a legjobb, ha szüleinek van munkája, amiért becsületesen megfizetik. Ehhez szabályozott, de a maga törvényei alapján fejlődő piacra, felelősségteljes, ugyanakkor a saját számításukat is megtaláló cégekre, vállalkozókra van szükség. Nem olyanokra, akik egy összegben kiveszik vállalkozásuk teljes hasznát, hogy aztán a bankban, netán külföldön fialtassák, hanem olyanokra, akik egyre több munkahelyet teremtve terjesztik maguk körül a becsületes munka kultúráját. Politikai kegyből osztogatott, gyalázatosan fizetett közmunka, netán napocskarajzoló tanfolyamnak álcázott, megalázó alamizsna helyett korszerű, a globális világgazdasághoz kapcsolódó munkahelyeket szeretnénk.
Ennek is vannak feltételei: kiszámítható gazdaságpolitika, hosszú távon is stabil adórendszer, fejlett távközlési és közlekedési infrastruktúra, modern technológia és az azt befogadni, elsajátítani képes, idegen nyelveket beszélő munkaerő. Felbukkant és Európában is élénk figyelmet keltett az alanyi jogon, tehát munka nélkül is járó minimáljövedelem bevezetésének gondolata. Ugyanis az emberiség, nem a lehúzó, szégyellnivaló történelmi korok, hanem egy modern, a technológiai fejlődést a közjó céljaira fordító világ felé halad. Olyan országot szeretnék a magyar gyerekeknek, amelyik nem szembemegy ezzel a világgal, hanem az Európai Unió sikeres tagjaként az élén jár ennek a haladásnak.
Boldog Karácsonyt kívánok mindenkinek, főleg a gyerekeknek! Meleg ágyat, ünnepi vacsorát szegénynek és jólétben élőnek! Boldog országot, ahol ez nem csak álom!
Mesterházy Attila
Boldog ünnepeket!
2013 végén Magyarországon vannak óvodások, akik reggel még nem tudják, hol fognak aludni. Iskolások, akiket tanáruk villamosjegy nélkül, „lógva” visz Dunát nézni, amiről éppen tanulnak. Akik karácsonykor alig vagy semmit nem kapnak, azok álmodnak, szüleik vagy gondozóik pedig reménykednek.