Brutálisan megkurtította a kormány több százezer ember szabadságát

Biciklik az ózdi árokparton, az emberekből csak a sapka látszik - pavlovi reflexel fékez a Közmunkások Szakszervezetének társelnöke, toll és belépési nyilatkozat kézbe és pattannak máris a fekete autó utasai. Ám a jelek szerint lyukra futott a toborzó-brigád, nem közmunkások melóznak az árok mélyén - Kordás László az egykori munkaügyi államtitkár, MSZOSZ-alelnök azonban nem áll odébb, a munkás az munkás, így agitál tovább. A végén öt taggal többet számlál a szakszervezet - egyedül egy beszédhibás srác aggódik, hogy akkor valójában mennyi is a tagdíj, mert az nem lehet, hogy csak öt forint. Végül elhiszi. "Bezupálásuk" oka egyébként az volt, hogy csak átmenetileg nem a közmunkások táborát erősítették, az őket alkalmazó cég ugyanis egyetlen hónapra szerződött velük, szeptemberben ők is jelentkeznek a polgármesteri hivatalba.

Bár, legyint egyikük, napokig álldogál az ember, látszatja meg nincsen - a középkorú férfi ugyanis hónapokig hiába ácsingózott közmunka után, nem juttatott neki a hivatal. Úgyhogy igaznak tűnik Orbán Viktor azon állítása, miszerint: "pozitív tapasztalat, hogy a hozzám érkező jelentések szerint az emberek sorban állnak a közmunkáért". Tényleg sorjáznak, mert rengeteg szerencsétlen ember menekül szó szerint az éhhalál elől, kommentálja Nyakó István, aki szerint a közmunkára vágyók számának megugrása egyértelműen bizonyítja, hogy az elsődleges munka-erőpiac egyre zsugorodik, és a közmunkások között egyre nagyobb arányban jelennek majd meg a középfokú szakképesítéssel és felsőfokú végzettséggel rendelkezők.

Az élet a Közmunkás Szakszervezet alelnökét - és egyben szocialista képviselőt látszik igazolni - 24 óra alatt mintegy 1300 embert tett utcára négy szabolcsi kórház, és a Dunaferr. Így a miniszterelnök azon mondata is verifikálódhat, hogy "immár 205 ezer közmunkás dolgozik az országban, a jövő évben már háromszázezer olyan embernek akarunk munkát adni, akiknek a piac nem". Azt a kormányfő nem szokta mondandójához biggyeszteni, hogy az egészségügyben és az oktatásban többek között az államosítást követően bocsátják el a szakembereket, míg az önkormányzatoknál az új szabályok miatt kurtítják a létszámot, vagy zárják be a hivatalokat.

Éppen ezért már megjelent a "közmunkás feketepiac": magyarán ahhoz is protekció kell, hogy valaki bekerülhessen a közmunkások közé. Aki egy évben egy hónapnyi munkaviszonyt sem tud felmutatni, az nem jogosult a havi 22800 forintos jövedelempótló támogatásra sem. Az önkormányzatok - mivel gyakran nem tudják úgy forgatni a mélyen alultervezett közmunkás-létszámot, hogy minden munkanélkülinek kilegyen az egy hónapja - 8 órában 47, 6 órában 35 ezer forintért -, azt a gyakorlatot követik, hogy két hónap ingyenmunkára hívják a rászorulókat, ezt a munkaügyi hivatal munkaviszonynak könyveli el, így nem vész el a segély. Ám az, hogy az önkormányzat él ezzel a lehetőséggel, vagy sem, kizárólag a hivatalon múlik. Magyarán: ha valaki nem igazodik, pillanatokon kívül a "segélykörön" kívül találja magát. Nem véletlen, magyarázza egy kaszás srác, hogy aki esetleg munka közben szóvá teszi, "hogy inna egy kis vizet, miért nincs védőital, az máris mehet a kisablakhoz".

És az sem véletlen, mondják a fent említett, egy hónapra szerződő munkások, hogy a vállalkozók számos esetben nem akarják megadni a minimálbért sem, mondván, majd megoldják közmunkásokkal. Erre egyébként a jogszabályok lehetőséget adnak - indokolt esetben a közmunkások kikölcsönözhetőek, és sokuk meséli, hogy kiadták bizony "maszeknak". A közmunkások sok mindent nem értenek: az egyikük azt panaszolja, hogy egy Borsod megyei város patakprogramjában (itt a számok eltérőek) úgy 70-en kaptak státuszt, ám alig tízen vannak kinn a pataknál, a többi virágot ültet, épületet fest, és így tovább. Az optimisták szerint így akar az önkormányzat egy adott keretből minél több embert foglalkoztatni, a pesszimisták úgy gondolják, hogy a több programot fizetnek egy költségéből, a többi pénzt pedig másra fordítják.

Utóbbiak - és ők vannak többségben - azért gondolják ezt, mert szerintük az önkormányzat kiírja tranzitdíjat (azaz mennyi benzint evett a munkásokat szállító kisbusz), de a munkaterületre vezető öt kilométeres utat nekik kell lejárniuk. Ráadásul, azt sem értik, hogy a bérlapjukon mit jelent az egyéb költség (több ezer forintos levonás havonta), miközben a település csak a munkaeszközt biztosítja a munkához, se védőfelszerelést, se pihenőhelyiséget nem ad. Megjegyzendő: nem csak az önkormányzatok és a vállalkozók mozogják be a közmunkások kiszolgáltatottsága okán nyíló teret, ebben a kormány jár az élen. Nyitásképp a nyolc órában dolgozó közmunkások 60200 forintos bérét 13200 forinttal lemetszette, most pedig a szabadságot vágta meg. "Nekem tavaly még 28 nap járt, de most már csak 20 jut", morog egy csorgóbajszú közmunkás az egyik faluban. És valóban: a kabinet szerint a közmunkásnak csak a 20 napos alapszabadság dukál - a lehúzott évek, a gyerekek száma, illetve a veszélyessége mit se számít, noha a piacon mindegyik tétel plusznapokat jelent. Így példának okáért egy évente 2 hónapot 6 órában dolgozó közmunkás 2,5 napot tölthet pihenéssel az állam pénzén.

nepszava.hu    

http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=580540