Búcsú Václav Haveltől

Személyében nem csak a csehszlovák demokratikus átalakulás emblematikus alakjától búcsúzunk, hanem egy olyan állhatatos és elvhű embertől is, aki az egész kelet-európai térség demokratikus  átrendeződését segítette elő és tartotta életben.

Politikai pályafutásának sikerét az a sokrétű, a humanista értékrendet hirdető írói-költői munkássága táplálta, amely az európai határokon is túl az egész világ számára szolgáltak ideológiai és esztétikai útmutatóul.

Neve úgy vonult be a történelembe, mint Csehszlovákia utolsó és, mint a Cseh Köztársaság első elnöke. A Prágai Tavasztól kezdve hazája NATO-s és uniós csatlakozásáig kevés olyan mozzanata a cseh történelemnek, amelynek ne lett volna résztvevője, mitöbb fáklyavivője és szószólója.  Hiába börtönözték be öt évre a Charta 77 Mozgalomban való aktív vezetői szerepvállalásáért, hiába hallgattatták el, s zárták a csehszlovák határok mögé, liberális elveiből nem engedett, az emberi jogokért vállalt küzdelmét soha nem adta fel. Nem véletlenül övezte szerte a világban óriási elismerés.

Tekintélyét, emberi és politikai nagyságát olyan díjak reprezentálják sorozatban, amelyek ritkán adatnak meg egyszerre egy ember számára.  Az amerikai elnök által adományozott legrangosabb, a "Szabadságért Érdemrendet", ezen túlmenően a béke Nobel-díjat is magáénak tudhatta.

Halála nagy veszteséget jelent a világ demokratikusan és humánosan gondolkodó közössége számára, emléke és emberi nagysága egészen bizonyosan több nemzedék számára szolgálnak példaként. Václav Havelnek elévülhetetlen érdemei vannak a kelet-európai átmenet megteremtésében, mint ahogy a Magyarországgal kialakított jószomszédi és demokratikus viszonyok létrehozásában. Egyénisége, temperamentuma az egész térségre, így a magyar demokráciára is óriási hatással volt, amiért - mégha ebben a szomorú pillanatban is-, de mindannyiunk részéről köszönet illeti.

A Magyar Szocialista Párt nevében,

Mesterházy Attila,
elnök