Elismeréssel emlékezünk kiemelkedő művelődésszervezői munkásságára. Nem feledjük, hogy ő volt a tanárképző főiskola közművelődési tanszékének egyik alapítója, majd a megyei múzeumhálózat vezetője, ahogyan azt sem, milyen elévülhetetlenek az érdemei abban, hogy a pécsi ókeresztény emlékek a világörökség részévé válhattak.
Töretlenül hitte, hogy a minőségi kultúrát mindenki számára elérhetővé kell tenni, és azt, hogy a mai, modern korban megjelenő technikai eszközök segítségével meg lehet találni a módszert, amellyel a magas műveltség könnyen fogyaszthatóvá, használhatóvá válik.
Igazi lokálpatriótaként vallotta, hogy az emberekben tudatosítani kell a múlt értékeit, örökségét.
Egy pótolhatatlan szakemberrel és remek emberrel lett szegényebb városunk.
Szakmaisága és elhivatottsága éppen úgy, ahogyan embersége és tisztessége példaként szolgálhat mindenki számára. Nyugodjék békében!
Őszinte részvétünket fejezzük ki a gyászoló családnak!
