„Ugye, nem leszünk Felcsút-Alsó? És Felcsút-Felső? És bármilyen Felcsút?” – kérdezte a megszólalása előtt Szabó Kimmel Tamás előadásában elhangzott „Változás dalából” idézve, melyben Karácsony maga is gitározott.
Aztán a szombaton 110 éve született Fejtő Ferenc gondolatát idézte fel: „Arra vagyunk ítélve, hogy a holnap polgárai legyünk egy olyan hazában, amit mi építettünk magunknak”, majd így folytatta: „Kezdjük el építeni most, hogy 25 év múlva büszkén nézhessünk a gyerekeink és unokáink szemébe!”
„Végtelenül szomorúnak” nevezte, hogy 30 évvel a rendszerváltás után ismét a szabadságról kell beszélni, melyet bátor civil közösségekben, munkahelyi és baráti beszélgetésekben „mint betiltott igazságot őrizzük magunkban”.
Arra hívott fel: büszkén és elszántan mondjuk - Én is egy budapesti vagyok!
„Én is egy budapesti vagyok, közületek” – folytatta - , aki egyszerre magyar és európai, aki ragaszkodik a szabadságához és nem viseli el, hogy a hatalom mondja meg, hogy kit szeressen, hány gyereke legyen és azt milyen elvek mentén taníttassa, hogy mit játsszanak a színházban és ki legyen a rendező, hogy melyik irodalom a magyar és melyik írót kell szeretni. Aki ragaszkodik a Római-parti fákhoz, a város minden zöldjéhez, a Dunához. Aki nem nyugszik bele abba, hogy „minden talpalatnyi zöldet letérköveznek, miközben a bolygó felforr körülöttünk”. Aki ragaszkodik ahhoz, hogy a városi szegényeket nem büntetni kell, hanem megsegíteni. Aki nem hajlandó elviselni, hogy már egy albérlet is luxusnak számít, hogy minden beruházás csak silány minőségű lehet, és mindig a kevesek gazdagodnak a sokak kárára.
Azokkal ellentétben, akik lerombolni akarják Budapestet, utálják, félnek tőle és bűnös városnak tekintik, ő „bűvös városnak” tartja azt, „sokkal erősebbnek és sokkal konokabbnak, mint ahogy azt Orbán Viktor és Tarlós István elképzelte” – mondta.
„Nem pusztán remény, de jókora esély van arra, hogy ezt a várost megváltoztassuk” – reális esély van a következő 42 napban, hiszen a politikai pártok a rivalizálás helyett megegyezésre jutottak, a 23 kerületi polgármesteri és a 289 egyéni képviselői helyre mindenütt egy képviselője van a változást akaróknak.
„Régóta tartoztunk nektek ezzel, végre sikerült” – mondta.
Beszélt a klímaváltozásról: hogy az egész világon látják, nagy a baj, csak Budapesten nem – „mert valószínűleg a légkondicionált fekete terepjárókban nem lehet érezni”.
„Az a helyzet, kedves Lajos, hogy nem a bozót ég, hanem az erdő” – üzente Kósa Lajos fideszes képviselőnek, aki a lángoló amazonasi őserdő hallatán csak bozóttüzről beszélt.
Budapestnek nem Tarlós kifogásaira, hanem megoldásokra van szüksége: 25 év múlva, ha az unokáival beszél, arról szeretne beszámolni, hogy ez olyan város, ahol az emberek vannak a középpontban, nem az ingatlanberuházók vagy a térkőgyártók. Arról akar beszámolni – mondta - hogy „Ezt veletek közösen megcsináltuk, hogy ez a város zöld és szabad”.
Felidézte: egy kormányrendelet szerint marhákat nem lehet 30 fok fölött légkondicionálás nélkül szállítani, de amikor Tarlóst megkérdezték, miért van elviselhetetlen hőség a metróban, ő úgy válaszolt: Büfékocsi nem kéne?
„Köszönjük, büfékocsit nem kérünk; viszont nagy igény lenne egy olyan főpolgármesterre, aki nem így beszél a budapestiekkel”. Aki nem a fideszes gazdasági érdekeknek szolgáltatja ki a várost, hanem a várost szolgálja ki. Aki a budapestieket képviseli és ha kell, felemeli a hangját, „mert az ő szava a budapestiek szava” – mondta Karácsony.
Ha zöld városról, méltányos egészségügyi ellátásról van szó, „Tarlós ilyenkor mindig a szívéhez kap”, hogy se pénze, se hatásköre a fejlesztésekre. Ugyanakkor 1000 milliárdot akar elkölteni stadionokra Ferencvárosban, Csepelen és Újpesten, pedig mint főpolgármesternek, a budapesti kormányberuházásokban vétójoga van.
„Van itt pénz, csak el kell érnünk, hogy ezt ne a miniszterelnök hobbijára költsük” – mondta Karácsony, majd személyes vállalást tett: „Az én városomban addig nem épül stadion, amíg nincsen minden kerületben egy CT-berendezés”.
Tolmácsolta Ekrem Imamoglu isztambuli ellenzéki főpolgármester üzenetét, akivel nemrég találkozott, s aki azt mondta: az ő ereje a város polgárainak az erejéből származik, és „ez az erő legyőzhetetlen”. Pedig Isztambulban még keményebb a zsarnokság – hívta fel a figyelmet Karácsony – de „ha ott sikerülhetett, akkor nekünk is sikerülhet”.
„Ne féljetek és ne hátráljatok meg!” – mondta a főpolgármester-jelölt. „Nekik van félnivalójuk!”
Majd színpadra szólította az ellenzéki kerületi polgármester-jelölteket, az elsőtől a 23. kerületig: V. Naszályi Mártát, Őrsi Gergelyt, Dr. Kiss Lászlót, Déri Tibort, Tüttő Katát, Soproni Tamást, Niedermüller Pétert, Pikó Andrást, Baranyi Krisztinát, Somlyódy Csabát, László Imrét, Élő Norbertet, Tóth Józsefet, Horváth Csabát, Németh Angélát, Nemes Gábort, Gy. Németh Erzsébetet, Szaniszló Sándort, Gajda Pétert, Balog Róbertet, Erdősi Évát, Havasi Gábort és Berecki Miklóst. Végül mindannyian levonultak a színpadról és beszélgetésbe elegyedtek az egybegyűltekkel.
