Az egy tál meleg ebédért sajnos sok nélkülöző állt sorba. A hosszú sorban voltak hajléktalanok, ESZOSZ károsultak, nélkülöző családok. A rászorulóknak 150 adag töltött káposzta és kenyér került kiosztásra, melyet helyben el lehetett fogyasztani vagy el is lehetett vinni ételhordóban. Az ételosztást, most is a szocialista párt városi tagjai, szimpatizánsai finanszírozták.
Az elmúlt napokban megdöbbenve olvastuk a szociálpolitikáért felelős helyettes államtitkár nyilatkozatát, a hajléktalanokról. Szerinte "ma Magyarországon nem kellene az utcán élni, hiszen az ország képes az ellátórendszerét fenntartani és képes mindenki lakhatását biztosítani, így azok élnek az utcán, akik ott akarnak élni." A sorban állókkal beszélgetve megdöbbentő sorsokkal, életutakkal találkoztunk. Sokan elmondták, hogy miután elvesztették a munkájukat, jövedelem nélkül maradtak, kicsúszott talpuk alól a talaj. Életük megbicsaklott, elvesztették lakásukat, családi életük tönkrement. Kilátástalan helyzetbe kerültek, nem maradt más számukra, csak az utca, vagy a Nagyerdő. A munkaügyi rendszerből kikerültek, szociális juttatást nem kapnak. Így egyik napról a másikra tengődnek. Elmondásuk szerint a hivatalos szervektől sok segítséget nem kapnak, sokszor előfordul, hogy a város központjából a rendőrök el is küldik őket. Örülnének, ha folyamatosan fedél lenne a fejük felett, munkához jutnának, de ennek nem sok esélyét látják.
A helyettes államtitkár úr talán jobban tenné, ha kiszállna néha a szolgálati gépkocsijából, kijönne a kényelmes irodájából, és megtapasztalná, milyen mélységes nyomorban élnek ma Magyarországon emberek, köztük a hajléktalanok. Attól még, hogy valamire a kormány azt mondja, hogy nincs, sajnos létezik. Ma hazánkban a nyomor jobban teljesít.
Olvasva a területért felelős vezető mondatait, úgy látjuk, hogy a Fidesz-kormány nyűgnek tekinti a nincstelen, nehéz sorsú embertársainkat, még egy csipetnyi emberség is hiányzik azokból, akiknek az lenne a dolga, hogy tegyenek valamit a szegénység csökkentéséért, a nyomor enyhítéséért. Helyettes államtitkár urat meghívjuk a november 27-i, debreceni ételosztásra. Álljon be közénk ételt osztani - saját két úri kezével -, győződjön meg arról, hogy milyen is napjaink Magyarországában az elesettek, a nélkülözők, a kilátástalan helyzetben levők élete. Felelős állami vezetőként legalább tegyen úgy helyettes államtitkár úr, mintha érdekelné azok sorsa, akik segítéséért a közel milliós fizetését felveszi.
