Emelkedik a telefonadó és a tranzakciós illeték, még nagyobb kulccsal adóztatják a folyószámlákat. Ezeket a változásokat azonnal megérzi az emberek pénztárcája. A bányajáradék emelése és az önkormányzati adósságok után fizetendő újabb banki különadó közvetlenül sújtja a lakosságot. Nem mellesleg a Varga-csomag ismét fékezni fogja a recesszió után még csak kábán szédelgő gazdaságot.
Nemrég Rogán Antal azzal dicsekedett egy fórumon, hogy a 2009-es visszaesés után az idei első negyedévben már 0,7 százalékkal növekedett a gazdaság. Rogán csak azt felejti el, hogy a 2009-es visszaesés a világválság egyenes következménye volt, aztán a 2010-es gazdasági növekedés 1 százalék felett volt. Az MSZP egy válságból kilábaló gazdaságot hagyott a Fideszre. A 2012-es recessziót viszont a Fidesz egyedül hozta össze, azt nem a nemzetközi környezet alakulása okozta. Az idei növekedés pedig egyrészt még mindig elmarad a 2010-estől, másrészt elmarad attól is, amit maga az Orbán-kormány várt. Orbán és Matolcsy 3-5 százalékos szárnyalásról álmodozott, miközben vállvetve számolták fel a növekedés feltételeit. Szomorúan tapasztaljuk a Varga-csomagot látva, hogy a józanabbnak hitt új nemzetgazdasági miniszter szintén az unortodoxia zsákutcájába tévedt.
Lehet sorolni a feltételezett okokat: a kormány biztosra megy a túlzottdeficit-eljárással kapcsolatban, nehogy visszaessünk a mostani felmentést követően, vagy hogy az alacsony infláció miatt elmaradnak a bevételek a várttól.
Van azonban három tényező, amely ezeknél sokkal fontosabb. Az egyik valóban az elmaradt adóbevételekkel függ össze. Az infláció csökkenti a költségvetési bevételt, és az alacsony infláció valóban pozitív fejlemény. Az alapvető oka azonban az, hogy alacsony a fogyasztás, mert az embereknek egész egyszerűen nincs pénzük, amit elkölthetnének. Az Orbán-kormány az egyetlen Európában, amely intézkedéseivel következetesen és nagy tempóban növeli a szegénységet. A szegényedés és a szegénységbe süllyedés ma élő, valóságos, fenyegető veszély az emberek, családok nagy része számára. Persze, hogy az emberek nem költik a pénzüket, hiszen vagy nincs nekik vagy féltve őrzik azt a keveset, ami még megmaradt. Ennek egyenes következménye a vállalkozások mélyrepülése, hiszen nincs kinek kínálniuk a termékeket és a szolgáltatásokat. A Varga-csomag ezt a problémát nemhogy megoldaná, de még ront is rajta, hiszen tovább sarcolja, tovább szegényíti az embereket és a vállalkozásokat.
A Varga-csomag másik magyarázata, hogy az Orbán-kormánynak esze ágában sincs leállítani a pazarló presztízsberuházásokat. Olyan kormánya van ma az országnak, amely szívesebben költ a vezetők hobbijára közpénzből, mint oktatásra vagy egészségügyre. A Fidesznek arra kell a pénz, hogy legyenek stadionok és elkészüljön az 1944 előtti időszakot visszahozó Kossuth téri átépítés. Ha ennek az az ára, hogy újabb pénzt kell elszedni az emberektől, akkor a kormány ezt az árat kész megadni.
A Varga-csomag mögött álló harmadik tényező a legegyszerűbb és legfontosabb: a kormány ezt jól tudja. Képtelen beindítani a gazdaságot, képtelen valódi munkahelyeket teremteni, képtelen a nagy töbség életét jobbá tenni. Képtelen rá és nem is érdekli. Orbánnak csak Simicska, Nyerges vagy épp a felcsúti szomszéd, Mészáros Lőrinc és a hódmezővásárhelyi dohánykirály, Sánta János jóléte számít. Számukra van üzlet, van pénz, az ő kedvük szerint írják és írják át a törvényeket, szedik be vagy költik el a közpénzeket.
Az MSZP azért politizál, hogy ennek véget vessen.
Három éve küzdünk az Orbán-rezsim ellen, gyakran egyedül. Nem fáradtunk el a harcban, sőt növekedett az erőnk és az elszántságunk. Mégis nyitottak vagyunk a szövetségre, hiszen az állami oligarchia, meg a törvényesített korrupció elleni harc nem csak a mi feladatunk, még ha a felelősség ránk eső részét vállaljuk is.
Aki nem érti, hogy ez a küzdelem ma a demokratikus oldal fő feladata, az a rezsim fennmaradását szolgálja, még ha akaratlanul is. Amíg ezt minden demokrata felismeri, Orbánék szétlopják és agyonadóztatják a maradék országot is. Az MSZP küzdeni és harcolni fog Orbán ellen, megalkuvás nélkül, szünet nélkül. Minél többen teszik ugyanezt, annál jobb. Szívesen osztozunk az erőfeszítésben és a győzelemben egyaránt.