Az egészségügyi rendszer krónikus állapotát és súlyos hiányosságait jól jellemzi, hogy már a betegút első állomásán is komoly gondok vannak. Az egészségügy első lépcsőjének – ahol a beteg-orvos találkozó megtörténik – a háziorvosi rendelőnek kellene lenni. Egy jól működő háziorvosi rendszer alapfeltétele lenne annak, hogy az oda forduló betegek megfelelő láncolatát járják végig a szakellátásnak.
A háziorvosi rendszert meg kell erősíteni. Ehhez szükség volna arra, hogy sokkal több fiatal válassza a háziorvosi szolgálatot hivatásként. Ki kellene dolgozni egy életpályamodellt a háziorvosok számára, amelynek részeként biztosítani kellene a munkavégzéshez a szükséges eszközöket és megfelelően fel kell szerelni a rendelőket.
Önmagában egy szolgálati lakás ma már nem feltétlenül elég vonzó egy fiatalnak ahhoz, hogy egy kistelepülésre elmenjen háziorvosnak, egyéb ösztönzők is szükségesek lennének.
„Egy bizonyos kor fölött sok orvos úgy érzi, hogy ő már nem szeretne éjszakai ügyeletet teljesíteni és nem szeretne annak a stressznek kitéve lenni, amit egy-egy akut eset ellátása jelent” – mondta Dr. Szelényi Zoltán. Ezért sokan egy klinikai életpálya lezárásaként – a nyugalmasabb élet reményében – a nyugdíj előtt elmennek háziorvosnak, ahol persze kivallóan helyt állnak a szolgálatban. Ez is egy lehetséges út arra, hogy a betöltetlen praxisok feltöltésre kerüljenek.
Az Országos Mentőszolgálat egy politikailag vezérelt intézménnyé vált. Ami egy ilyen jellegű szervezetnél nem megengedett. „Itt csak szakmai szempontoknak volna szabad érvényesülni és a teljes transzparenciának” – érvelt Dr. Szelényi Zoltán. Aki kapcsolatba került a mentéssel az tapasztalja, hogy vannak gondok. A fővárosban és a környékén jelentős létszámhiánnyal küzdenek és szervezési, irányítási problémák is vannak. Ezeknek a letagadása azonban már politikai kérdés.
Korábban a mentőszolgálatnál rendkívül felkészült dolgozók voltak. „Én nekem azonban az a tapasztalatom, hogy nincs mindig a toppon a mentésirányítás sem” – összegzett Dr. Szelényi Zoltán.
