Még gyermek volt, amikor Hitler megszerezte a hatalmat. Fiatal korában megtapasztalta, hogy mit jelent a náci ideológia és a diktatúra. Katonaként élte át a második világháború borzalmait. A háború után újságíróként kezdett dolgozni, 1956-ban lépett be az SPD-be. 1960-ban lett Nyugat-Berlin főpolgármesterének, a későbbi kancellárnak, Willy Brandtnak a közvetlen munkatársa, szóvivője.
1961 augusztusában közelről látta annak a berlini falnak a felépítését, amely évtizedekig Németország és Európa megosztásának jelképe volt. Ezek a tapasztalatok tették a béke, a demokrácia, a párbeszéd, az együttműködés hívévé és építőjévé. Államtitkárként dolgozott a kancellári hivatalban, majd államminiszterként a külügyminisztériumban. Nagy szerepe volt Nyugat-Németország Szovjetunióhoz, Lengyelországhoz, az NDK-hoz és Csehszlovákiához fűződő viszonyának rendezésében.
Egyike volt azoknak a német szociáldemokrata politikusoknak, akik a 70-es években már rendszeresen ellátogattak Budapestre. Én 1975 tavaszától dolgoztam az MSZMP KB Berecz János vezette külügyi osztályán, feladatom a nyugati szociáldemokrata pártokkal való kapcsolatépítés volt. Így Berecz Jánossal és Horn Gyulával együtt alkalmam volt többször is megbeszélést folytatni Egon Bahrral. 1986-tól külügyminiszter-helyettesként, majd külügyi államtitkárként is többször találkoztam vele nemzetközi konferenciákon, amelyeken mint tekintélyes biztonságpolitikai szakértő vett részt.
Örömmel tapasztaltam, hogy nagy figyelemmel kísérte és elismerően méltatta a magyar külpolitikának a nyolcvanas években lépésről lépésre végrehajtott nyugati nyitását. Legendás volt az elemzőkészsége, és közismert volt a humora. Nemcsak értette a tréfát, de szerette is. Akkor is, ha róla szólt. Bonni irodájában láttam azt a karikatúrát, amely jellegzetes arcvonásait túlrajzolva trópusi madárként, marabuként ábrázolta őt.
Egon Bahr látogatásai, a vele folytatott beszélgetések is hozzájárultak ahhoz, hogy az MSZMP reformer gondolkodású politikusai alaposabban megismerjék a szociáldemokrata politikát. Ő segített a kapcsolatépítésben más nyugati szociáldemokrata pártok irányában is. Így közvetett szerepe volt abban, hogy 1989 októberében, az MSZMP kongresszusán a reformerek új párt, az MSZP létrehozása mellett döntöttek, és egyúttal kértük az új párt felvételét a Szocialista Internacionáléba. Ezt alapos vizsgálat után 1992-ben megfigyelői státuszban, majd 1995-ben teljes jogú tagként el is nyertük.
2012-ben, az SPD kongresszusán találkoztam utoljára Egon Bahrral. Láttam, hogy népszerűsége az évek múlásával sem változott. A szünetekben, valahányszor kiment a folyosóra, azonnal tucatnyi televízióstáb vette körül, és faggatta. Örültem, hogy megismert, hogy visszaidézte sok évvel korábbi találkozóinkat. Örültem, hogy elmondhattam, milyen sokat köszönhetünk neki, az ő tanácsainak, támogatásának. Halála nekünk,magyar
Az írás a Népszabadság 2015. 08. 22. számában jelent meg. A szerző az MSZP korábbi elnöke, Kovács László.
