A hatalom az életének elvételével fenyegette, mégsem tört meg, nem engedett az elveiből. Nem kért kegyelmet a megszállóktól, a hatalommal visszaélőktől.
Az a hatalom, amely bitófára küldte őt, később megpuhulva azt hirdette, hogy itt demokrácia van, szabadság van, köztársaság van. Látszatintézkedésekkel, műdemokráciával igyekeztek elfedni a diktatúrát.
Ma Nagy Imre azért példa számunkra, mert megmutatja, hogy kell észrevenni azt, amikor elveszik a szabadságunkat, elveszik a jogainkat, elveszik a létbiztonságunkat, és ilyenkor nem szabad hallgatni. Nagy Imre az élete árán is ragaszkodott az elveihez.
Nagy Imre kivégzésének napja egyben a megbékélés napja Magyarországon. Megbékélni lehet, de fontos emlékezni arra, hogy voltak emberek, akik választottak, hogy leszegett fejű, megtört bábjai lesznek a hatalomnak vagy demokrataként, szabadon élnek tovább.
Emlékezzünk Nagy Imrére és a többi hősre, emlékezzünk a példamutatásukra, amely korokon át ad mintát nekünk arra, mit jelent demokratának lenni!
