mszp.hu | Belföld
2019. február 24. 22:03

Egy tányérnyi szeretet

Az MSZP Hajdú-Bihar megyei 3. sz. választókerületi szervezete - együttműködve a Kéretlen Figyelem Debreceni Nők Közéleti Egyesületével és a Segíts a rászorulókon facebook csoporttal - a hónap utolsó vasárnapján ismét vendégségbe hívta a nehéz sorsú debrecenieket.
Az ingyenes ételosztáson egy tál meleg ebéddel vártunk minden rászoruló embertársunkat. Az ételosztás végére a 150 adag finom töltött káposzta és a friss kenyér mint mindig, most is „gazdára” talált.
 
A hideg  ellenére már az ételosztás kezdete előtt sokan álldogáltak a parkban. Többségük már tudja, hogy a hónap utolsó vasárnapján biztos jól lakhat, gyakran még repetázni is lehet. A sorban az utcán élő honfitársaink mellett, nagyon sok kisnyugdíjas, korábban biztos egzisztenciával rendelkező közmunkás várta, hogy meleg ebédhez jusson. Egykor - több mint hét éve - még a hajléktalanok voltak többségben. Ma már azonban mind több, valaha szebb napokat megélt honfitársunk várja türelmesen a töltött káposztát. 
 
A már ismerős arcok mellett, mindig érkeznek újak, akik mára jutottak el oda, hogy hó végére már nem futja ennivalóra. Szomorú látni a kopottas ruhájú nyugdíjasokat, akik idős korukra oda jutottak, hogy már az is ünnep, ha néha csirke-farhátra telik a kicsinyke nyugdíjukból. Beszélgetni nehéz velük, hiszen senki sem büszke arra, hogy idős korára ide jutott. Elszorult szívvel láttuk ma is, amikor kisnyugdíjas házaspárok álltak a sorban, számukra az "ünnepi" ebéd az, amit az ételosztáson kapnak. Egy élet munkája után oda jutottak, hogy nyugdíjukból nem telik már a hétvégi szerény otthoni ebédre sem. 
 
Számunkra talán a legelkeserítőbb látvány, amikor kisgyermekes családok várják, hogy sorra kerüljenek. Vajon mi lesz a szüleikkel érkező gyermekekkel, akik nem tehetnek arról, hogy a családjuk ide jutott. Ők még ártatlan szemmel tekintenek a világra, nem tudják milyen élet vár rájuk, ha felnőnek. Ma is több gyermek érkezett szüleivel. Hétfőtől-péntekig az iskolában, óvodában kapnak ellátást, de péntek estétől szűkös az eklézsia, örülnek, ha kenyeret ehetnek, egy kis zsírral. De így hónap végén, bizony még erre sem mindig telik a mélyszegénységben élők családoknak. 
 
Tisztában vagyunk azzal, hogy a havi egyszeri ételosztással nem váltjuk meg a világot, nem tudjuk megszüntetni a nyomort, a kilátástalanságot még szűkebb pátriánkban sem. Egy tányérnyi szeretet  azonban szerintünk a mai világban olyan érték, amely egy közösség erejét mutatja, sajnos sokak számára még ennyi sem jut. Baloldali emberként, szociáldemokrataként mélyen hiszünk abban, hogy nem veszett ki a jó az emberből, és az emberség örök törvénye erősebb minden másnál. 
 
 
Sokan kérdezik, hogy vajon mindenki rászoruló-e, aki a sorban áll. Erre egyszerű a válasz: bennünket ez nem foglalkoztat, hisz' annak, hogy valaki a mínusz 3 fokban kivárja míg meleg ételhez jut, annak oka van. Ez pedig számunkra elég, nincs jogunk  - és nem is akarunk - senki felett ítélkezni. Örülünk annak, hogy adhatunk, és nem a másik oldalon állunk. Tudjuk, az ember életében bármikor történhet olyan változás, amikor az élet peremére sodródik, elveszti addig biztosnak hitt egzisztenciáját. Ilyenkor jól jön egy apró segítség, egy támogató kéz, egy emberi szó. Nem kérdezzük senkitől kire szavazott, milyenek a politikai nézetei, számunkra egy éhes ember, aki törődésre vágyik. Az éhség, az pártfüggetlen. Nem várunk köszönetet, nem próbálunk senkit meggyőzni, kire szavazzon, úgy gondoljuk, hogy akkor vagyunk hitelesek, ha több száz ember tudja, ha esik, ha fúj, ha hideg van, ha hull a hó, bennünket akkor is megtalál minden hónap utolsó vasárnapján, a Petőfi téren. Az éhséget kampánycélokra felhasználni nem méltó egy baloldali emberhez.
 
A  szegények, az elesettek támogatása egy közösség erejét mutatja. Meggyőződésünk, hogy nem lehetünk közömbösek azok iránt, akik nem az élet napos oldalán foglalnak helyett, akik önhibájukból, vagy anélkül mindennapos küzdelmet vívnak a talpon maradásukért. 
 
A kis csapatunk anyagi lehetőségei végesek, de tiszta szívvel adjuk, amit pénztárcánk enged. Az ételosztás költségeit saját zsebből fizetjük, van aki pénzzel, van aki munkával járul hozzá ahhoz, hogy havonta egyszer vendégül láthassuk a szegénységben élő felebarátainkat. Várunk magunk közé mindenkit, aki segíteni szeretne, aki tenni akar a társadalom kirekesztettjeiért. Sok a nélkülöző, akiknek nem jutott hely az élet napos oldalán. Meggyőződésünk, hogy mindennapi létünkhöz hozzátartozik az elesettek gyámolítása, felkarolása. 
 
 
 
Szabó Zoltánné
választókerületi elnök