Most, hogy egy éve kormányoznak, érdemes megnézni, mi az, ami valóban történik az oktatás területén.
Hoffmann Rózsa oktatásért felelős államtitkár és Nagy Anna kormányszóvivő a mai napon nagy eredményként büszkélkedtek el az iskolai hiányzás családi pótlék-megvonással való büntetésének bevezetésével. Mint elmondták, az intézkedés beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Arról már nem beszéltek, hogy a csökkenés az oktatási intézmények nagyarányú bezárása és a gyerekgenerációk csökkenő számával is összefügg. Arról sem, hogy hány olyan feljelentés van, amit pontosan azért nem tesznek meg, hogy a nehéz sorban élő gyerekeknek ne legyen még rosszabb azzal, hogy még a családi támogatást is elbukják.
Arról is elfelejtettek beszámolni, hogy a Fidesz gazdasági megszorítócsomagjaiban bejelentett korlátozások értelmében a munkához és oktatáshoz kötött támogatási rendszer valójában mélyíti a nyomort, végérvényessé teszi az alul lévők kirekesztettségét, felszámolja a kiemelkedés lehetőségét. Nem beszéltek arról sem hogy kormányzásuk óta nő a munkanélküliség, nem változnak a közmunkafeltételek, hiszen most azokat a közmunka-programokat indítják újra, amiket korábban maguk zártak be. Nem beszéltek a tankötelezettség csökkentéséről és az előző években épített Térségi Integrált Szakképzőközpontok (TISZK-ek) leépüléséről, ami együtt újabb generációkat rekeszt ki a megélhetést biztosító munka világából.
Nem büszkélkedtek az ”állami egyházasítás” programjával, az elmúlt években állami forrásokból felújított iskolák sokaságáról, amit most ellenszolgáltatás nélkül adnak át. Nem beszéltek az elfelejtett pedagógusokról, akik sem béremelésre, sem megbecsülésre nem számíthatnak, legfeljebb néhány e-mailre az államtitkáról, amit 24 órán belül meg kell válaszolni.
Nem szóltak a felsőoktatás megfelezéséről sem, a duplájára emelt költségtérítésről, a lefelezett állami finanszírozású helyekről, a korábban bezárásra ítélt Corvinusról (igaz, ez utóbbi célt a tiltakozás hatására feladták, nagyon helyesen).
A Fidesz a szemünk láttára számolja fel Magyarország jövőjét.
A szemünk láttára zajlik egy nagyarányú társadalompolitikai váltás, amelynek lényege, hogy a magyarok állampolgárok helyett alattvalók, akiket vezetni és büntetni kell, mert maguktól nem találják meg a helyes utat. A rendfenntartó, fenyegető szabályokkal működő kormányzásból azonban zárkózott, magába forduló, bizalmatlan, defenzív társadalom születik.
A családtámogatás fenyegető elvonása nem megoldás a valódi problémákra, a büntetés lebegtetése védekezést és szorongást okoz. A valódi segítség ezzel szemben az ösztönzés, a komplex, összefüggő elemekből álló program lenne, amely tanulásra, továbblépésre, munkavállalásra ösztönöz és ennek alapfeltételeit biztosítja. Ezért van szükség kora gyermekkori fejlesztésre, a védőnői hálózat és a családsegítők megerősítésére és a közmunkaprogramok kiterjesztésére, nem bezárására majd rosszabb feltételekkel történő újranyitására.
Lesoványodott, nyomorban tengődő, az iskoláig, munkahelyig eljutni képtelen, lakhatást megoldani nem tudó szegényeket hiába fenyeget az állam. Akinek már nincs mit vesztenie, azt hiába büntetik.
Bármekkora is a Fidesz parlamenti többsége, ez a politika bukásra van ítélve. Sokan próbálták már visszafordítani a történelem kerekét, de a feudalizmus már véget ért. Az emberek változni, fejlődni, szabadon élni és dönteni, tanulni és dolgozni akarnak és fognak. A feladat ennek a támogatása és ösztönzése, nem a büntetés és korlátozás.
Abból nem lesz semmi.
