Emlékezés és cselekvés

Február 23-án a holokauszt utáni magyar történelem legmegrázóbb etnikai vérontás-sorozatára emlékezünk. Három évvel ezelőtt ezen a napon végezték ki saját, tatárszentgyörgyi otthonában Csorba Róbertet és ötéves kisfiát. Ők, valamint tiszalöki, nagycsécsi és kislétai embertársaik pusztán cigány származásuk miatt váltak brutális kegyetlenséggel elkövetett gyilkosságok áldozataivá.

A szörnyű tettek elkövetői a tragédiasorozat óta eltelt három évben előbb elfogásra, majd bíróság elé kerültek. Bízunk benne, hogy a közvetlen felelősöket a cselekedeteik súlyához méltó büntetésben részesíti majd a magyar igazságszolgáltatás.

Szólnunk kell ugyanakkor a gyilkosságokban szerepet játszó közvetett és közös felelősségről is. Annak az össztársadalmi mulasztásnak a pótlásáról, amely sem a tragédiák árnyékában, sem a cigánysággal szemben az elmúlt években is erősödő előítéletesség fényében nem történt meg.

Szólnunk kell a mintegy félmilliós magyarországi cigány kisebbség egyre rosszabb anyagi és társadalmi helyzetéről, évről évre romló többségi megítéléséről. A fejekben, sőt gyakran már a széles nyilvánosságban is viruló rasszizmusról, a közgondolkodást átszövő idegengyűlöletről.

Nem elég azonban azt mondani, hogy elítélünk minden erőszakot, amely valamelyik honfitársunkat a faji vagy vallási hovatartozása miatt ér. Nem elég nemzeti mázzal töltött, de valójában üres bejelentéseket tenni távlati integrációs stratégiákról, meg történelminek nevezett összefogásról. A közös mulasztás pótlásához tenni is kell, méghozzá azonnali és konkrét intézkedéseket.

Az MSZP erre tesz javaslatot, amikor azt mondja, hogy

- növelni kell a már meglévő felzárkóztató programok támogatását, különös tekintettel azokra, amelyek a cigány fiatalok tanulási, nyílt munkaerőpiaci és közfoglalkoztatási esélyeit javítják;

- a hátrányos helyzetű roma és nem roma fiatalok felsőoktatásban való részvételi lehetőségét nem szűkíteni, hanem bővíteni kell;

- folytatni kell a roma értelmiség közigazgatásban történő elhelyezkedését segítő projekt végrehajtását;

- támogatni kell a társadalmi megújulásra fordítható Európai Uniós források felhasználását, a telepfelszámolást, a versenyképes szakmát nyújtó szakképzést, az antiszegregációt célzó szociális városrehabilitációt;

- központi forrásokat is biztosítani kell az olyan kulturális javak létrejöttére, amelyek a három évvel ezelőtti tragikus események feldolgozását, tágabb értelemben a romák és nem romák közötti társadalmi megbékélést szolgálják.

Az MSZP szerint a magyarországi cigányság két évtizedes problémahalmazát koncentráló északkelet-magyarországi térség kiemelt figyelmet igényel. Régióspecifikus Kelet-Magyarország Programunk kidolgozása folyamatban van.

Teleki László,
az MSZP elnökségi tagja