Jegyezzük meg ezt a képet, ahogyan tartják a lapokat és a feliratot: „felkészül” a következő. Pökhendi, szájszéli vigyoruk nem feledteti, hogy mindezt egy olyan televízió stúdiójában teszik, amelyet a miniszterelnök strómanja vásárolt fel és tart fenn – természetesen a lerabolt közpénzekből. Olyan médiumok gőgös képviselői kajánkodnak kollégáik állásvesztésén, amelyek a Fidesz kegyéből kiutalt állami hirdetések lélegeztetőgépe nélkül egy napnál tovább nem élnének. És olyan médiamunkások vigyorkodnak most, akik nemrég még – az azóta ellenséggé lett – Simicska Lajos tévéjében és lapjaiban osztották az észt; nyilván jópénzért. Gerincroppantó fénykép ez, méltó mementója lesz majd egy letűnt korszak percembereinek.
Borókai Gábor, a megszűnő Heti Válasz főszerkesztője legutóbb arról beszélt: a baloldali kormányok alatt „szabadabb” volt a nyilvánosság. Így van. Milyen kár, hogy ezt csak nyolc év illiberális kormányzás után ismerte fel, éppen akkor, amikor az ő szerkesztőségének ajtaja előtt állt meg a fekete autó. Ne feledjük, hogy a Heti Válasz bűnben fogant, amikor az első Orbán-kormány a „jobboldali médiatér megerősítésére” létrehozta: botrányos módon közpénzből. Ezt pedig az sem feledteti, hogy mára egyike maradt az újságírói szakmát tisztelő, vitaképes konzervatív műhelyeknek. Én egyszerre vettem minden héten Heti Választ és 168Órát; nem fogok átszokni Schmidt Mária Figyelőjére.
Amikor legyilkolták a Népszabadságot, kevesen szóltak. Amikor internetes pöcegödröt csináltak az Origo-ból, kevesen szóltak. Amikor megfojtották a Magyar Nemzetet, csak néhányan szóltak. Amikor becsukták a Heti Választ, már alig maradt, aki szólhatott volna. Egyszer mindenkiért eljönnek. Lesznek, akik után csak ilyen utolsó lapszámokon kajánkodó fénykép marad. Értük nem lesz kár.
A magyar miniszterelnök vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a rezsim bűneire. Százkilencvenötödik alkalommal kongatom a harangokat, mert úgy látszik, még mindig szükség van rá. És mert radikális európai demokrataként ez a dolgom.
dr. Ujhelyi István
Európai Parlamenti képviselő (MSZP)
2018. június 10.