Sokan vagyunk büszkék Rá fantasztikus műveiért, utánozhatatlan stílusjegyeiért. Mások úgy alkotnak Róla, mint íróról és állampolgárról mindent elsöprő megalapozottsággal véleményt, mintha ismernék a könyveit, írásait (pedig hát nem), néhányan talán irigyek is rá egy kicsit, még ha ezt nem is vallanák be soha.
Annyi baj legyen, ez persze nem Esterházy Péter gondja. Bizonyára úriemberhez méltó eleganciával (von haus aus), és helyi értékén kezeli az őt kritikával vagy még súlyosabb ítélettel sújtókmegnyilatkozásait.
Esterházy Péterre nem csak azért lehetünk büszkék, mert a magyar irodalom hírét öregbíti szerte a nagyvilágban - értő és elfogulatlan olvasók és hozzáértő ítészek szerint kétséget kizáróan különlegestehetséggel felvértezve. Magyarország évszázadok óta a - ha nem is mindig épp kulturált és európai színvonalú - vita hazája. Irodalmi és színházi életünk elszomorító mélyrepülése, a hatalom képviselői részéről történő megalázása napjainkban mindenki számára világosan megmutatja, a jelenlegidöntéshozóknak és pozíciójukra büszke intézőiknek mennyire fontos a kultúra, a művészet, az alkotó közösségek és az egyéni tehetségek megbecsülése. Nos, most épp ennyire, valóban. Mégis egyre többen reméljünk és hisszük, hogy Magyarország és a hazai közélet egésze azért - a Mester szavaival élve - "kap fogni egy vajszínű árnyalatot" egy, a mostaninál azért jóval kiegyensúlyozottabban, ugyanakkor sokkal szerényebben kormányzott demokráciában, nem is oly sok év múlva.
Esterházy Pétert olvasni azért örömteli időtöltés, mert humorával, stílusával, nyelvi bravúrjaival megerősíti azt a mostanában talán halványabb reményt, hogy a művészet és a kultúra egy normális és reális jövőképpel rendelkező országban a mindennapok része. Azaz, ha egészen pontosak akarunk lenni, egyszer újra az lehet, sőt, igazán az lehet, azzá kell lennie. A reményt és a hitet, hogynyugalomban és biztonságban élhetünk egy olyan társadalomban, ahol visszamenőleg is jogbiztonság van, ahol emberszámba vesszük egymást. Ahol a szolidaritás majd újra a valódi közösségi összefogást és empátiát, nem pedig a klientúra szemérmesnek korántsem nevezhető, rohamléptékben történőépítését jelenti.
A mai magyar közélet, a kultúra állapota, az állampolgárok egzisztenciális helyzete nem túl bíztató."Nem a félelem fenyeget, hanem hogy kedve szegődik az embernek." - írja Esterházy Péter.
A demokratikus erők, civil szervezetek összefogásának megvalósítása épp ezért nem kis feladat. Sőt, ha őszinték vagyunk, ez lesz a legnagyobb kihívás a következő két évben. Ehhez pedig nélkülözhetetlen a nyílt párbeszéd, hogy meghallgassuk egymást - politikusok, művészek, állampolgárok. Ennél talán csak az lesz nehezebb, hogy oda is figyeljünk egymás véleményére, javaslatára.
Az idei Filmszemle alkalmából rendezett konferencián azt kérdezték Esterházy Pétertől, ennyire vigasztalan volna magyarnak lenni? Ahogyan fogalmazott, "a filmes anekdota szerint válaszoltam: nem, majd még zene jön alánk."
Isten éltesse, Boldog Születésnapot, Esterházy Péter!
2012. április 14. 17:15
Esterházy Péter születésnapjára
Nem tudom, hogy van Esterházy Péter a születésnapokkal - egyáltalában, mit kezd az ünnepléssel. Díjakban, elismerésekben bőven volt része az elmúlt évtizedekben. Esterházy Péter az elmúlt két évtizedben kapott hideget és meleget egyaránt. Azt is mondhatnánk, amilyen sokak által kedvelt és nagyrabecsült író, legalább olyan sokan a magyar nemzet kerékkötőjének, urambocsá gyanúsankozmopolitának tartják (és ezt úton-útfélen hangoztatják is, amikor csak tehetik - és idehaza tehetik,tegyük a kezünket a szívünkre egy ilyen emelkedett, ünnepi pillanatban).
