„Nem volna szabad engednünk, hogy különböző magyar nyelvek legyenek. Különbözni csak közös nyelven lehet.” – írta Esterházy Péter 1990-ben, közvetlenül a rendszerváltás után. Ez a közös nyelvünk talán máig nincs meg, de ha valaki, ő nagyon sokat tett azért, hogy megszülessen, és mindenkié legyen. Csaknem negyedszázaddal később egyik utolsó cikkét így fejezte be: „És fogadjunk, hogy nem merem odaírni, ide, a végére, hogy sok év tapasztalata szerint a tél után tavasz jő. Vesztettem.”
Sajnos, tegnap mi is vesztettünk: Esterházy Pétert. De a tél után tavasz jő.
Kunhalmi Ágnes,
a Kulturális bizottság alelnöke