Az ország többsége azonban kormányváltást akar. Ezt halljuk az országjáráson az emberekkel beszélve, ezt mutatják még azok a közvéleménykutatások is, amelyeknek elkészítéséhez a korábbinál sokkal több idő és energia kell, mert az emberek négyötöde fél válaszolni, fél állást foglalni. De még így, megfélemlítve és elbizonytalanítva is, az emberek nem akarják elveszíteni a reményt, hogy hamarosan jobban, boldogabban, nyugodtabban élhetnek majd. Azt pedig négy év tapasztalata mondatja velük, hogy ehhez változásra, új, demokratikus kormányra, Orbán Viktor távozására van szükség.
A változást azonban nem a politikusok érik el, ők legfeljebb megtestesítik a népakaratot. A változást a választópolgárok hozzák el, amikor a fülke magányában azok neve mellé teszik az ikszet, akiktől nem kell félni, akik nem fenyegetik senki megélhetését, tulajdonát, akik nem elüldözni, hanem visszahívni szeretnék a fiatalok színe-javát, akik nem nyűgnek tekintik az időseket, hanem segítséget kínálnak nekik gyógyszereik kiváltásához, akik nem közmunkát, nem málenkij robotot kínálnak éhbérért, hanem valódi, tisztességesen megfizetett munkahelyeket akarnak teremteni.
A szavazófülkébe mindenki egyedül lép be, ott mindenkinek a szava ugyanannyit ér. Ott mindenki egyenlő. A dunaújvárosi melós, a szegedi tanár, a kaposvári rendőr, az állástalan borsodi szegényember vagy a tolnai közmunkás pont ugyanolyan fontos lesz jövő vasárnap, mint Simicska Lajos, akinek a cége minden egyes napra több mint egymilliárd forintos megrendelést kapott tavaly az államtól. A szavazás titkosságára a kormányváltó szövetség több mint tízenkétezer delegáltja vigyáz majd a választási bizottságokban. Ők fogják garantálni, hogy mindenki nyugodtan, biztonságban adhassa a voksát annak a politikai erőnek, amelyikben megbízik, annak a politikusnak, akitől érdekei képviseletét várja.
Ahogyan Orbán Viktor súgta oda titokban a külföldi nagyköveteknek, ne azt nézzék, mit mond, hanem azt, mit tesz. Saját tapasztalataikból induljanak ki! Abból, hogy több kenyeret, krumplit, húst, benzint tudnak-e venni a fizetésükből, mint négy éve! Egyáltalán, van-e még fizetésük, kapnak-e ellátást, a rászorulók rokkantnyugdíjat, jobb vagy rosszabb a településükön az egészségügy, az iskola? Nőtt vagy csökkent a gyerekük esélye a továbbtanulásra, az elhelyezkedésre? Egyáltalán, itthon van a gyerekük, vagy kénytelen külföldön keresni a boldogulást? Remélhetik-e helyzetük jobbra fordulását, ha minden ugyanúgy folytatódik, ahogyan eddig? Ezekre a kérdésekre válaszoljanak, s a válaszok alapján döntsék el, hogy kire szavaznak.
A felelősség nagy. Eddig a miénk, politikusoké volt nagy, hiszen a kampányban nekünk kellett minél több embernek elmagyarázni, mit gondolunk Magyarországról és a világról, szerintünk mi kell ahhoz, hogy a családok, az emberek sorsa jobbra forduljon. Április 6. azonban az állampolgárok felelősségének napja lesz. Akinek fontos Magyarország, aki tudatosan tervezi saját és családja jövőjét, az jövő vasárnap elsétál a választókörbe leadni a szavazatát.
Akiknek minden mindegy, akik otthon maradnak, azok helyett mások döntenek és a döntésük következményeit az otthonmaradók is viselik majd. A távolmaradók hallgatásukkal a jelenlegi hatalmat segítik, ők lemondanak a döntés, a beleszólás lehetőségéről és ezáltal arról is, hogy hazájuk jövőjét alakítsák. Akik eljönnek szavazni, azok kezükbe veszik a sorsukat, segítik saját magukat, családjukat és végső soron Magyarországot.
Akik pedig kormányváltást akarnak, azoknak a "kormányváltó erők" jelöltjeire és listájára kell szavazniuk, mert csak nekünk van egyedül reális esélyünk leváltani Orbánt. Minden más pártra leadott szavazat vagy elvész vagy megnehezíti az Orbán-rendszer leváltását.
Tehát a kormányváltást akarók = MSZP-EGYÜTT-DK-PM-MLP.