2011. július 12. 14:31

GDP-növekedés - és ami mögötte van. Illetve nincs.

A hazai bruttó nemzeti termék értéke 2011 májusára elérte a 2008 év végén jegyzett szintet. A magyar gazdaság mára tehát eljutott oda, ahol a válság előtt volt. Eljutott vagy visszajutott? Sok vagy kevés ez a - 2010 hasonló időszakához viszonyított - 2,2 százalékos GDP-növekedés? E valós kérdések valós válaszokat igényelnek. Nézzük tehát a tényeket!

A hazai GDP a válság begyűrűzése óta nem növekedett úgy, mint 2011 első negyedében. Ugyanakkor messze elmarad a környező országokétól, sőt, az Európai Unió átlagától is, amely a szóban forgó intervallumban 2,5 százalék volt. A közép-keleti régióban Szlovákia mellett Lengyelország, Csehország, sőt Bulgária is megelőzte Magyarországot. A sovány bővülés miatt érzett örömöt ezek a tények önmagukban is rontják, arról nem is beszélve, hogy a kormány a gazdaság dinamikus növekedésétől várja az adócsökkentés miatt kieső bevételek ellensúlyozását.

Az igazán szomorú azonban nem is az, hogy Matolcsy György a fentiek tükrében is változatlan magabiztossággal nyilatkozik az igazságtalan egykulcsos adórendszerre, valamint a meggondolatlanul kivetett válságadókra alapozott magyar gazdaságpolitikai kísérlet sikeréről, hanem, hogy a részletes adatok a GDP-mutatónál is borúsabb képet festenek.

Azokból ugyanis például kiderül, hogy a növekedést szinte csak az exportnak, vagyis a német gazdaság látványos feltámadásának köszönhetjük, a belföldi keresletre épülő iparágak produktuma alig bővült, sőt nem egy esetben csökkent. Ez olyan egyértelműen esik egybe a pénzintézetek év eleje óta tartó hitelezési "moratóriumával", hogy lehetetlen nem észrevenni az igen gyengén muzsikáló hazai termelés és a bankokra (is) átgondolatlanul kivetett válságadók közti párhuzamot.

Az pedig, hogy az alacsonyabb jövedelmű családok 2011. első negyedében már nem csak közlekedésre és kultúrára, hanem a fogyasztói kosarukat nagyrészt megtöltő élelmiszerre is kevesebbet költöttek mint tavaly, kristálytisztán mutatja az egykulcsos szja és az árakba épülő kereskedelmi válságadók eredményét. A munkavállalók jelentős részének csökkenő reálkeresete, a foglalkoztatottak számának további visszaesése, a közmunka-lehetőségek szűkítése, a fogyasztói árak növekedése szintén a kormány hibás döntéseinek következménye, nem is beszélve a népességfogyás drámai gyorsulásáról (az év első négy hónapjában 11,1 százalékkal kevesebb gyermek született, mint egy éve!).

A csupán 2,2 százalékos növekedés nem önmagában baj, hanem a hátterében húzódó, s a kormány politikája miatt várható társadalmi-gazdasági feszültségek növekedése miatt.

Az MSZP a helyzet azonnali megoldása érdekében továbbra is a kétkulcsos adórendszer visszaállítását, a válságadók fokozatos kivonását, a munkajárulékok csökkentését, valamint egy, a legszükségesebb fogyasztási cikkek áfáját csökkentő jogszabály elfogadását javasolja.

Burány Sándor,
a Gazdasági és informatikai bizottság tagja,
országgyűlési képviselő