Ha erőszak történik, az Orbán személyes felelőssége!

Ha valaki azt hitte, hogy Orbán uralkodása idején már nincs tovább tolni az alkotmányos rend – egyébként is erőszakosan megrepesztett - határait, akkor figyelmesen kövesse vissza az elmúlt hét eseményeit.
A magyar miniszterelnök arról beszélt, amikor az ellene tüntetőkről kérdezték, hogy „viszket a tenyere”. A törvényes hatalom birtokosaként, a rendfenntartó erők felett rendelkező „derék keresztény emberként” tehát erős ingerenciát érez arra, hogy kiosszon néhány pofont. No persze, nem azoknak a szélsőjobboldali csoportosulásoknak, akiknek frissen megválasztott kormányfőként beígérte, hanem azoknak a fiatal embereknek, akik szót emeltek a döntéseivel szemben. Ahogy egy demokráciában normális. Ehelyett – ahogy egy demokráciában abnormális – a kormányfő tenyere viszket, ha a nép nem hajbókol neki. 
 
A fideszes propagandafüzet Magyar Időkben eközben a „pofonos láda kinyitásáról” írnak, amiért holmi „provokáló csicskák” nem hajlandóak betartani „a társadalmi együttélés minimális szabályait” azzal, hogy az utcán akadályozzák az igaz magyarok közlekedését holmi orbánozással. Majd egyszer csak felbukkan egy szimpatikus csecsen férfi – akinek „barátja” van a Parlamentben, cégtársai pedig kormányzati pályázatokon nyernek el megbízásokat – és barátságosan elbeszélget azokkal a fiatalokkal, akik megdobálták a szovjet emlékművet. Ez lenne az a szabad levegőjű, felvilágosult és európai Magyarország, amelyet akartunk a rendszerváltás idején és amelyért oly sokan életüket adták a szabadságharcokban? 
 
Egy politikai rendszer elrohadását és utolsó levegővételét jelzi, amikor már kopasz verőemberek kellenek ahhoz, hogy megakadályozzanak egy demokratikus népszavazást, vagy amikor elítélt bűnözőkkel kell védeni egy pártszékházat a békés demonstrálóktól. Amikor udvari tollnokok és kormányzati közlönylapok nyílt erőszakot lengetnek be a másként gondolkodókkal szemben, akkor egyértelművé válik, hogy elfogyott az érv, elfogyott a gondolat, elfogyott az erő.  A talán végig sem gondolt veszély ilyenkor az, hogy a plakátokkal, hazug riportokkal, félrevezető propagandával felhergelt és gyűlöletében visszaigazolt tömegben mikor lesz valaki, aki nem csak névtelen kommentekben vagy utcaszéli kiabálásban enged utat a felszított indulatainak. Amikor lesz valaki vagy valakik, akik viszkető tenyérrel végül kiborítják azt a bizonyos pofonos ládát. Mert igazolást, biztatást kaptak hozzá. Ha bármilyen erőszak történik, ha bármilyen fizikai atrocitás ér a kormánnyal szemben kritikát megfogalmazókat a következő időszakban, az kizárólag Orbán Viktor és az őt fenntartások nélkül kiszolgáló véleményformálóinak felelőssége lesz. Ezt jobb, ha most rögzítjük. Azt mondták, hogy egy szebb, jobb, békésebb országot építenek. Hazudtak és elárulták a hazánkat. 
 
A magyar miniszterelnök vízválasztó, az illiberális államot meghirdető tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a rezsim bűneire. Százharminchetedik alkalommal kongatom a harangokat, de addig folytatom, amíg szükség van rá. Mert európai demokrataként ez a dolgom.
 
Ujhelyi István,
az MSZP alelnöke, EP-képviselő

Nehéz búcsú

2022-10-02 10:21