Az ATV-ben az egyetemi autonómiáról kérdezték.
Hiller, az Országgyűlés alelnöke, a Kulturális Bizottság tagja, kijelentette: a halgazdálkodás önmagában fontos, nem is szeretne róla ironizálni, hanem elgondolkodtató, mint az egyetemi autonómia ügyében is: érdemes-e róla beszélgetni „egy járványhelyzet kellős közepén, amikor a kormány - nem ez az ország, hanem a kormány - harcban áll a kvázi az Európai Unióval”.
De leszögezte: gondolkodni meg politizálni érdemes – „Miért, hogyha nem azért, mert hiszek valamiben, például (…) hogy a szabadság és a tehetség megmutatása és kinevelése, az szoros kapcsolatban áll egymással?”
A korábbi oktatási és kulturális miniszter, az MSZP választmányi elnöke elmondta: „kulturált hangnemben, de kőkemény vita folyt” az Országgyűlés Kulturális Bizottsága hétfői meghallgatásán, ahol beszámolt a felsőoktatásért jelenleg felelős Palkovics László innovációs és technológiai miniszter.
„Mindannyian egy anyanyelvünkön beszéltünk és teljes egészében más nyelven”: a kormány álláspontja hónapok alatt semmit sem mozdult a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) és az egyetemi autonómia kérdésében, „mi meg, mivel biztosan hiszünk abban, amit (…) mondunk, nincs is okunk ezen változtatni” – fejtette ki.
Míg a kormány szerint az egyetemek kormányközeli kuratóriumok alá rendelése semmit nem változtat az egyetemi szabadság és önrendelkezés tekintetében, Hiller álláspontja az: bár „nem személy szerint irányítanak, de olyan helyzetet hoztak létre, ami garantálja, hogy csak és kizárólag az történhet, amit ők akarnak”.
„Ez meg szembemegy mindenféle autonómiával” – szögezte le.
„Az autonómiának az a lényege, hogy biztosítom a keretet meg a terepet, de egyébként sem szakmai, sem irányítás dolgában nem én vagyok az úr. (…) Megbízom benned és akarom, hogy te önmagad irányíts” – magyarázta el.
Helyt adott Palkovics érvének, hogy az egyetemeknek változniuk kell, mert változik a kor is. „Amikor létrejöttek az egyetemek, akkor nem volt internet, de még csak központi fűtés sem” – mondta ironikusan.
De rámutatott: azt, hogy mi az egyetem szabadsága, a XIII. században fogalmazták meg. Azóta eltelt hét évszázad, „rohadt sok minden változott – bocsánat -, de az, hogy az autonómiát biztosítani érdemes, mert az autonómia az, ami egyébként a tehetséget és a szorgalmat biztosítva kiadja a minőséget, az nem!” - jelentette ki határozottan.
Leszögezte: az azzal való fenyegetőzés, hogy az SZFE diákjainak nem tekintik érvényesnek a félévét, „a hatályos szabályok szerint lehetetlen, politikai fenyegetőzés”.
Felhívta azonban a hallgatók és az oktatók figyelmét is: az elvégzett órákat a Neptunon, az elektronikus oktatási rendszeren kívül is dokumentálják, mert a Neptuntól való elzárással történő fenyegetőzés „érvényes”.
Hiller kijelentette: Palkovicsnak kötelessége lenne részt vennie az SZFE helyzetének megoldásában. Hozzátette: korábbi miniszterként tudja, „hogy egy miniszternek mikor kell, mikor lehet, és mikor nem szabad.”
„Itt (…) az egyetemi szabadság tudatos korlátozásáról van szó. (…) Ez ellen meg érdemes, és szerintem kötelesség fellépni mindenkinek, aki (…) akarja, hogy tehetséges fiatalok színvonalas oktatást kapjanak” – jelentette ki.
Azt is elmondta: az egyetemi modellváltás első példája, a Corvinus Egyetem átalakítása óta még csak egy tanév telt el, nincs még annyi tapasztalat, amiből bármilyen következtetést le lehetne vonni.
Az oktatásban legalább három tanévnek kell eltelni ahhoz, hogy „azt lehessen mondani: ez jó, ezt ezen módosítsunk, ezt dobjuk ki” - mutatott rá. A Corvinus átalakítása óta egy tanév telt el, de már „6 Igen jelentős magyar felsőoktatási intézmény átalakítása történt így meg, nem értékelhető tapasztalatok alapján”, művészeti és nem művészeti területen.
„Ezért én azt mondom, hogy itt egyáltalán nem szakmai döntésről van szó” – mondta Hiller.
