Az elmúlt héten számos amerikai politikussal, kongresszusi képviselővel, szakpolitikai vezetővel és az amerikai kormány különböző szintű felelős irányítójával volt alkalmam tárgyalni a tengerentúlon. Egységes tapasztalat alapján mondhatom, hogy az Orbán-kormány (és rajta keresztül sajnos Magyarország) megítélése rég nem látott mélységbe süllyedt, ami kizárólag a Fidesz felelőssége. Még akkor is, ha Orbán jövő héten ki tud majd csikarni egy gyors, közös protokollfotót az amerikai elnökkel Varsóban.
„Micsoda remek hír! A demokrácia még mindig él!” – ezekkel a szavakkal üdvözölte annak idején Orbán a közösségi oldalon Trump megválasztásának tényét és azt remélte, hogy első és nyílt támogatójaként különös státuszt kaphat majd az új adminisztrációtól. De nem így lett. Sőt. A putyini mintára épülő civilellenes törvény, a felsőoktatást keretező jogszabály erőszakos módosítása, az állampárt rendszerszerű korrupciója, de még a legutóbbi Horthy Miklóst magasztaló kijelentések is erősen kiverték a biztosítékot a tengerentúlon. Az amerikai kapcsolatok lezüllesztése hosszú folyamat eredménye, emlékezhetünk miként érkeztek az elmúlt években elsőként udvarias, majd egyre keményebb figyelmeztetések a demokratikus rendszer leépítése és Putyin ölének keresése miatt. Orbánt nem csupán a demokraták, de a republikánusok is élesen támadták politikai bűnei miatt; a Fidesz által sokáig nagy tiszteletben tartott John McCain például egyenesen „neofasiszta diktátornak” nevezte. A kormányfő illiberális államot hirdető 2014-es beszéde már egyenes értékválasztást mutatott: a transzatlanti, felvilágosult és európai világ helyett a putyini és az erdogani példát mutatta fel követendőként. Orbánék felrúgták nyugatos értékrendünket és tudatosan távolítják el hazánkat a fejlődést jelentő közösségektől. Az illiberális ámokfutás egyik jellemző epizódja volt, amikor Orbán Viktor jobbkeze, a jegybankelnöknek megtett Matolcsy György máig nem bizonyított sejtetései szerint az amerikai nagykövetségről vezényeltek bankpánikot Orbán megbuktatására. Agyrém.
A magyar kormányfő úgy viselkedik, mint a mesebeli kisegér, aki büszkén – és téves önértékeléssel - menetel át a vashídon a trappoló elefánt mellett. Hallod Jumbó, hogy dübörgünk? Ez a kép köszönt vissza legutóbb a brüsszeli csúcson is, amikor – a kollégáit sajátosan félrelökő - Trumpot figyelemre vágyó kisgyerekként követte a magyar miniszterelnök.
A Fidesz őrült tévedése, hogy egy unortodox stílusú amerikai elnök megértéssel és támogatással lesz a magyar illiberális vízió iránt is. Orbánék ugyanis a naciopopulisták legnagyobb félreértésében vannak: ha kompromisszumok és megegyezésre való hajlandóság nélküli nemzeti érdekek találkoznak, akkor az erősebb rezzenéstelenül fog átgázolni a másikon. Mert, hogy „America first”. Magyarországot is akkor lehet újra naggyá tenni, ha az európai, demokratikus értékeink mentén szövetségeseket és nem – más nagyhatalmak által kijelölt - ellenségeket keresünk. Az amerikai-magyar viszonyt határozott, de bölcs magyar érdekképviselet mentén kell újraépíteni, ez az elmúlt héten tett amerikai látogatásom és tárgyalásaim üzenete. Erre pedig a kormányváltás és egy Botka-kormány tud garanciát jelenteni.
A magyar miniszterelnök vízválasztó, az illiberális államot meghirdető tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a rezsim bűneire. Száznegyvenhetedik alkalommal kongatom a harangokat, de addig folytatom, amíg szükség van rá. Mert európai demokrataként ez a dolgom.
dr. Ujhelyi István,
az MSZP alelnöke, Európai Parlamenti képviselő
