Háromévi rombolás

Hivatalba lépésük után hónapok alatt lerombolták a demokráciát, a jogállam intézményrendszerét, a demokrácia garanciáját jelentő fékeket és ellensúlyokat, azóta pedig mindezt hosszú távra bebetonozták. Lerombolták a gazdaságot is. Három éve nincs növekedés. Nem a gazdaság, nem a munkahelyek száma nőtt, hanem az adók, a szegénység, az emberek kiszolgáltatottsága. Harminc új adó, négy milliónál több létminimum környékén élő, ebből másfél millió szegénységi küszöb alá került ember, félmillió éhező gyermek. Félmillió külföldre távozott fiatal és idősebb, akik idehaza reménytelennek látták a megdrágult diploma megszerzését, vagy azt, hogy tisztességes bért fizető munkahelyet találjanak. Lerombolták Magyarország nemzetközi kapcsolatrendszerét, több évtized alatt kivívott nemzetközi tekintélyét.

Az emberek ennek hatását természetesen sokkal kevésbé érzik, mint Orbán Viktor korlátlan és ellenőrizetlen hatalmát, vagy életkörülményeik rosszabbodását. Sőt, vannak, akiknek kifejezetten tetszik a miniszterelnök kakaskodása, agresszív stílusa, harcias fellépése. Ám, ha valaki mérlegeli Magyarország adottságait, helyzetét, akkor rá kell döbbennie, hogy ami a futballpályán, főleg az alacsonyabb osztályokban akár eredményes is lehet, az a nemzetközi politikai és gazdasági kapcsolatokban nemcsak hatástalan, de súlyos károkat is okoz.

Már 2010 nyarán, a magyar nagykövetek szokásos értekezletén látszott, hogy Orbán Viktor külpolitikai irányváltásra készül. Akkori előadásában hangzott el először, hogy a "Nyugat hanyatlik, kialudt a fáklyája", hogy immár "Keletről fúj a szél", és az is, hogy "Oroszország és Kína a szövetségesünk". Orbán Viktor és Matolcsy György beszédeiben később állandó elem lett annak hangsúlyozása, hogy az Európai Unió nem képes a pénzügyi-gazdasági válság kezelésére, Magyarország viszont sikeres, mindenki bennünket irigyel és próbál másolni. Ezzel párhuzamosan romlott Magyarország nemzetközi megítélése a jogállam lerombolása miatt. Ezért nem volt igazán sikeres 2011. első félévében, a magyar soros uniós elnökség. Hiába kezelte jól az előző kormány által felkészített külügyi apparátus a szakmai feladatokat, a nemzetközi figyelem elsősorban a vitákra összpontosult. Az európai intézmények hamar észrevették, hogy sokkal többről van szó, mint egyes konkrét uniós jogszabályok megsértéséről. Rájöttek, hogy a problémák az orbáni rendszer lényegéből adódnak, ezért a bírálatok is általánosabb jelleget öltöttek. A feszültségeket tovább élezték az unortodox gazdaságpolitika uniós szabályokat valamint más tagállamok vállalatainak jogos érdekeit sértő lépések.

A magyar soros elnökség lezárása óta immár egymást érik a bírálatok és a vizsgálatok az uniós és más európai intézmények részéről. Ezek nemcsak a konkrét normák megsértését teszik szóvá, hanem a demokrácia, a jogállamiság érvényesülését is megkérdőjelezik.

A jobboldali többségű Európa Parlament immár két alkalommal hozott a magyar kormányt elmarasztaló határozatot. Vizsgálódik az Európa Tanács és annak szakértői intézménye, a Velencei Bizottság. A sajtószabadság mellett vizsgálják az igazságszolgáltatás függetlenségét, az alkotmánymódosításokat, végső soron az uniós értékrendet és normákat sértő valamennyi lépést. Hasonló aggodalmat és kritikát fogalmaznak meg az Egyesült Államok és egy sor nyugat-európai ország vezetői, valamint a nemzetközi sajtó. A Fidesz politikusainak állításával szemben szó sincs valamiféle baloldali összeesküvésről, a leggyakrabban és legkeményebben bíráló, elkötelezetten demokrata politikusok egy-két kivételtől eltekintve valamennyien jobboldaliak. A helyzetet tovább rontja az a mód, ahogy Orbán Viktor és politikustársai a kritikákra reagálnak. A közös uniós szabályok jogos számonkérését beavatkozásnak minősítik, letagadják a normasértések tényét, vagy módosításokat ígérnek, amit azután nem tartanak be. Mást mondanak Brüsszelben és mást Budapesten, amivel Orbán Viktor még el is dicsekedett a "pávatáncról" szóló beszédében.

A rendszerváltást megelőző évtizedben a reformokkal és a külpolitikai nyitással, majd a következő húsz évben széleskörű rokonszenvet kivívott Magyarország az elmúlt három év során a nyugati szövetségi rendszer fekete bárányává vált. A kormányfő és kormánya elvesztette szavahihetőségét. Az erőltetett "keleti nyitás"-tól nem várhatók komoly eredmények. Az orosz és a kínai vezetés nyilván nem felejtette el a Fidesznek a korábbi években ellenük irányuló durva kirohanásait. A közép-ázsiai egykori szovjet tagköztársaságok utódállamai, vagy egyes arab országok persze kényelmes tárgyalópartnerek, mert nem kérik számon a magyar vezetőkön a demokratikus normákat. Ám senki sem hiheti, hogy pótolhatják az elvesző nyugati kapcsolatokat. Ez az irányváltás óriási károkat okoz Magyarországnak, a magyar gazdaságnak, ily módon a magyar embereknek.

Amíg Orbán Viktor és kormánya hivatalban van, nem látok reményt semmiféle javulásra. A miniszterelnök nyilatkozatai olyan gondolkodásra utalnak, amely a demokratikus értékrendet valló országok számára elfogadhatatlan. Változást csak az Orbán-rendszer leváltása hozhat. Csak egy új, demokratikus kormány szerezheti vissza az elvesztett nemzetközi bizalmat, tekintélyt. Ennek érdekében kell összefognia minden demokratikus erőnek, a baloldali pártoknak, a középen állóknak, a civil szervezeteknek.

Kovács László volt külügyminiszter és európai biztos /