Hazánk jövője a fejekben dől el

Mesterházy Attila blogja a héten.

Minden idők legkaotikusabb tanéve kezdődik.

A kormányt kizárólag a hatalmi szempontok vezérelték, amikor átalakította a közoktatás rendszerét. Egyetlen problémát sem oldott meg, viszont újabb bajokat okozott. Összevisszaság vár tanárokra, szülőkre, gyerekekre.

Magyarországon a legrosszabb helyzetben lévő gyerekek jutnak a leggyengébb színvonalú oktatáshoz. Az ő szüleik azok, akiknek különórákat fizetni sincs pénzük. A rossz helyzetben lévők tehát még inkább lemaradnak. Gyerekekről van szó, akik előtt ott van még az élet! Gyerekekről, akik már az induláskor lemaradnak!

Legfőképp ezen kellene változtatni. Pontosan ez az, amivel a kormány egyáltalán nem törődik.

A befogadás és képességfejlesztés elvét felváltotta a "felzárkóztatás". Ez magyarul kisegítő iskolát jelent, amely intézményesíti a lemorzsolódást, a gyerekeket megfosztja a továbblépés esélyétől. A kormány a kiszolgáltatottságukkal él vissza, mikor az első adandó alkalommal mellékvágányra tereli őket.

2010 óta az oktatásra fordított költségvetési pénzek egyre fogynak. Hiábavaló Klebelsberg állandó emlegetése, ha Orbán és Hoffmann az ellenkezőjét teszi, mint ő. Klebelsberg megújította a magyar iskolarendszert, ezt a baloldal is elismeri. Az Orbán-kormány csak dumál Klebelsbergről, de valójában meggyalázza emlékét.

Az ő nevét adta az iskolaállamosítás nyomán létrejött zűrzavaros mamutintézménynek, amely apró-cseprő dolgokig menően szól bele az iskolák életébe. Nem fejleszt, nem alkot, mint névadója, hanem a legrosszabb értelemben vett bürokráciát képviseli, megkeserítve a tanárok hétköznapjait. Méltó párja lesz a Magyar Pedagógus Kar, amelynek létrehozásával teljessé válik a politikai kontroll a pedagógusok felett. Bármilyen, a kormánynak és kiszolgálóinak nem tetsző magatartás - netán az önálló gondolkodás "bűne" - esetén erkölcsi meghurcoltatás vagy akár állásvesztés várhat a tanárokra. Amúgy is szorosabbá vált a függés az államtól, hiszen az oktatási államtitkár személyesen nevezett ki félezer iskolaigazgatót. Egészen abszurd ez a kézi vezérlés. Az meg az Orbán-kormány működési módjához tartozik, hogy Hoffmann Rózsa több esetben figyelmen kívül hagyta az igazgatói pályázatok eredményét és a politikai lojalitást részesítette előnyben.  

A szülők is kálváriát jártak a tankönyvek miatt. Az Orbán-kormány nyerészkedett a szülőkön. Létrehoztak egy minden logikát nélkülöző szervezetet és fizetési rendszert, csak azért, hogy a szükségesnél korábban és a piaci árnál több pénzt lehessen beszedni a szülőktől. Minden adminisztratív problémáért, s ezekből nem volt kevés, az iskolákra és a szülőkre hárították a felelősséget. Holott, utóbbiak akár több száz kilométert is utaztak a befizetési pontokra.

A gyerekeknek is vigyázniuk kell magukra, hiszen megjelennek az iskolarendőrök a kijelölt, több száz oktatási intézményben. A "biztonsági tanácsadó" megfigyel, jelent és intézkedik. Természetesen vannak közbiztonsági problémák és fegyelmezési gondok az iskolákban. Ám igazán ostobának kell lenni ahhoz, hogy ezt kizárólag rendészeti kérdésként kezeljék. A gyerekek gondjai attól nem fognak megoldódni, hogy nyomozók lihegnek a nyakukban, akik megfigyelik őket és jelentéseket körmölnek róluk. A segítő szakmákat kellene helyzetbe hozni, ezeket azonban a kormány teljesen figyelmen kívül hagyja.

És akkor ott van még a tanári fizetések körüli káosz. A zavart persze a kormány kelti. Hoffmann Rózsa például nem átallott arról beszélni a tanévnyitó konferencián, hogy akár 100 ezer forintos béremelés is bekövetkezhet. Csakhogy a főiskolai végzettségű tanár régi bruttó bérét vetette össze az egyetemi végzettségű tanárok új bruttó bérével. A hatáskeltés kedvéért hazudott: 100 ezres béremelkedés valójában nem lesz. És nem lesz meg a 100 százalékos béremelés sem, amit a kormány korábban törvényben garantált. A bruttó bér fog emelkedni, miközben növekszik a megkövetelt munkamennyiség és megszűnnek az eddigi pótlékok. A teljes béremelést évekkel elhalasztják, az időzítést pedig a kormányra bízzák. Az új törvény tehát nem a fizetésemelést, hanem a kormány hatalmát garantálja csupán.

Lehetne még sorolni a gondokat, de ennyiből is megállapítható: elviselhetetlen nyomás nehezedik a pedagógusokra, a szülőkre és elsősorban a gyerekekre. Mikor a kormány az iskolákat szorongatja, akkor a jövőt ejti foglyul. Ez az Orbán-kormány legaljasabb húzása és ez lesz a legnehezebb öröksége.

Mi azonban megküzdünk ezzel is. A szocialisták oktatáspolitikája mindenekelőtt az érdekeltek meghallgatásán, a velük való egyeztetésen alapul. Az iskola szerintünk nem a hatalom és a lojalitás, hanem a tudás és a gondolkodás szabadságának intézménye. Az iskolának nem lezárnia kell az érvényesülés lehetőségét, hanem megnyitni az esély kapuját. Támogatjuk a kisgyerekkori képességfejlesztést, az egyenlőtlenségek csökkentését. Fenntartható és valóban be is következő bérrendezést hajtunk végre az érdekképviseletek véleményének figyelembe vételével. Kiszámítható és növekvő támogatást biztosítunk az oktatási rendszernek a költségvetésből.

Magyarország jövője a fejekben dől el. Nem pártkatonákra, hanem gondolkodó emberekre van szüksége a hazának. Erre érdemes pénzt áldozni. Nem engedjük, hogy a Fidesz elfoglalja az iskolákat! A gyerekekről, a gyerekeinkről van szó! Orbánnak mennie kell: távoznia kell az iskolákból és távoznia kell a kormányból!