Álomország jelenéről és délibábos jövőjéről beszélt Orbán Viktor ma délután. A miniszterelnöknek fogalma sincs arról az országról, amelyet kormányoz, vagy nem mer szembenézni a valósággal, hiszen hallgatott arról, hogy az elmúlt négy évben minden tíz magyarból nyolcnak csökkent az életszínvonala. A középosztály tovább gyengült, csúszik lefelé.
A szegénység nemcsak bővül, hanem mélyül is, különösen rémisztő a gyermekszegénység terjedése. Négymillió honfitársunk a létminimum alatt él, másfél millió mélyszegénységben. Ötszázezer gyerek napi szinten éhezik. Nem a véletlen és nem is puszta kalandvágy vezette azt a több százezer magyar embert sem, aki az elmúlt években elhagyta az országot. 1956 óta nem volt ekkora magyar exodus.
Orbán Viktor félrevezető statisztikai mutatókkal próbálta álcázni a magyar gazdaság aggasztó állapotát, miközben nem kell közgazdásznak lenni ahhoz, hogy érezzük, a magyar gazdaság nem teljesít jobban, az emberek napról napra rosszabbul élnek.
Nem véletlen tehát, hogy a miniszterelnök beszéde Teng Hsziao-ping-től és másoktól vett idézetekkel volt tele ahelyett, hogy a magyar családok napi gondjairól beszélt volna. Ezeket a gondokat ő nem, hogy megoldotta volna, hanem kormányzásával tragikus mértékben súlyosbította.
Azt is újra megerősítette, hogy a demokratikus, jogállami fékek és ellensúlyok rendszere számára nem más, mint a hatalmát értelmetlenül korlátozó kolonc.
Ez az ország tényleg nem olyan, mint amilyen négy évvel ezelőtt volt, és az is igaz, hogy április 6-án múlt és jövő közül kell választani, azaz a Horthy-korszak restaurációja, vagy az európai, szabad, modern és igazságos Magyar Köztársaság között.
Mesterházy Attila,
az összefogás miniszterelnök-jelöltje